nyak
nyak: A héb. gargrot arra a testrészre utal, amelyen az embernek mint ékszert viselnie kell a parancsokat és a bölcsességet (Péld 1,9; 3,3.22; 6,21). A héb. garon elsősorban torok (Iz 58,1: „kiálts teli torokból”; Zsolt 115,7: „torkukon nem jön ki szó”), de jelölheti a nők ékszerekkel díszített ~át is (Ez 16,11), idiómaszerű használatban pedig még a felfuvalkodottságra is utalhat (Iz 3,16: a héb. eredetiben). A héb. szavvar inkább csak a ~ hátsó részére utal; lánc, ékszer díszíti (Ter 41,42; Én 1,10); az Én szerzője toronyhoz hasonlítja (Én 4,4; 7,5), de bilincs is kerülhet rá (Iz 52,2). A győztes a legyőzött ~ára teszi lábát annak jeléül, hogy hatalmába került (Józs 10,24–25), és ® zsámolyul használja ellensége ~át (Zsolt 110,1). Ez 21,34: az istentelennek kard kerül a ~ára. Péter ap. szerint a mózesi törv. ® iga a tanítványok ~án (ApCsel 15,10). Átvitt értelemben: az ember kemény nyakú (pl. Kiv 32,9; MTörv 10,16). – Amikor mi hátról beszélünk, a Bibliában sokszor ~ról van szó; így a ’hátat fordít neki, meghátrál, megfutamodik előle’ a héb.-ben ’nyakat mutat, ill. fordít neki’ (pl. Józs 7,8). Priszka és Aquila Pál ap.-ért ’a nyakukat nyújtották’, azaz az életüket kockáztatták (Róm 16,3 kk.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
