Ábel
Ábel – ('lehelet') Ádám és Éva másodszülött fia, szelíd pásztor a Bibliában (Ter). Isten a kegyével tüntette ki, szívesen fogadta áldozatát, míg bátyjáét, a földmívelő Káinét elutasította. Káin irigy haragtól eltelve a mezőre csábította, és ott agyonütötte testvérét. – Az ókori midrásirodalom az áldozat körüli viszálytól eltérő okokkal is motiválja a végzetes konfliktust: a testvérek nem tudtak megegyezni a világ felosztásakor, vagy ugyanazt a nővérüket akarták feleségül venni. Byron Káin c. drámájában Ábel „Isten kedvence”, erényes és fantáziátlan nyárspolgár, aki nemcsak képtelen követni bátyja szellemi szárnyalását, hanem egyenesen megrója különc gondolataiért. Erőszakos jámborságával szinte kiprovokálja Káinból a végzetes ütést. Haldokolva sem táplál haragot, krisztusi gesztussal megbocsát gyilkosának.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
