Alázat
Alázat Olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét. Megkülönböztetendő az »alázatoskodástól«, amelyik nem őszinte magatartás, hanem pillanatnyi érdekből eredő, alázatot mutató képmutatás. Megkülönböztetendő a »szelídség«-től is, amelyik az igazi alázat egyik következménye lehet, de azért említjük itt, mert a g. B ugyanazt a h. szót egyszer »szelídség«-gel, egyszer meg »alázat«-tal fordítja.
1. Nyelvi háttér. Az ÓSZ a h. cánáh = (1) elnyomottnak lenni, (2) magát megalázni (1Móz 16,9; Ezsdr 8,21; Dán 10,12) igéből képzett elvont főnevet: canáváh használja az »alázat« kifejezésére (Zof 2,3; Péld 15,33; 18,12; 29,23). Ebből ered az caní = »alázatos« melléknév (Zak 9,9; Zof 3,12; Zsolt 18,28; 72,2; 74,19). Kb. 270-300 eset közül, mellyel az ÓSZ az »alázat«-ot kifejezi, az canáh igetörzs mintegy 86 ízben szerepel, 42-szer a sáfál (= mélyen feküdni, alacsonynak lenni) ige, 15-ször a kánca (= meghunyászkodni, meghajolni) és más igék. - A klasszikus g. nyelvben a szócsoport eredeti jelentése: »alacsonynak lenni«. Ez lehet társadalmi értelmű: »szegény, tehetetlen, jelentéktelen«, erkölcsi értelmű: »szolgalelkű«, általános lélektani jelentésű: »bátortalan«. A g. gondolkodásban nincs valami nagy becsülete az alázatnak, ha mégis, akkor inkább »szerénység«-nek nevezik.
Ezt a szócsoportot a LXX, hol a praüsz = »szelíd«, praütész = »szelídség« szavakkal fordítja (vö. SZELÍDSÉG), vagy a tapeinoó = megalázni; tapeinofroszüné = alázat; tapeinosz, tapeinofrón = alázatos g. szavakkal. Ez a szócsoport az ÚSZ-ben 34 esetben fordul elő, a tapeinoszisz = »megaláztatás« főnév 4 alkalommal.
2. Az ÓSZ az alázatot az ember Istennel szembeni illendő, helyzetének megfelelő magatartásnak tartja. Majdnem 300 esetben használja az »alázat«-tal kapcsolatos szócsoportot, amely a »meghajlás« jelentésárnyalata értelmében vonatkozhat ugyan az embernek a másik emberrel szembeni magatartására, maga a szócsoport azonban túlnyomóan az embernek Isten előtti megállását fejezi ki. A prófétáknál többször találkozhatunk olyan esetekkel, amikor valakin Isten, annak alázata miatt, nem hajtja végre büntető ítéletét (Ézs 54,11). A zsoltárok sokszor hangsúlyozzák, hogy a megalázottakon egyedül Isten tud segíteni (Zsolt 90,13; 102,16k; 113,5k; 119,50.67.71; 138,6; 142,7). Szerepel a bölcsességirodalomban is (Jób 5,11).
3. Az ÚSZ-ben az alázat Mt-ban és Lk-ban Isten országa végidei eljövetelére adott megfelelő magatartás (Lk 1,48.52; 3,7-14). Maga Jézus az alázat útján járt (Mt 11,29k). Ezért óvja tanítványait minden rangkórságtól (Lk 14,11), de követendő példaként említi a vámszedő alázatát (Lk 18,14). Pál apostol híres Krisztus-himnuszában (Fil 2,6-11) a Megváltó alázatát állítja példaként elénk. Maga az apostol sokszor mutat jó példát az alázatban (Fil 4,12-13). Elfogadja, hogy Isten megalázza őt (2Kor 12,21). Isten »a megalázottak vigasztalója« (2Kor 7,5k). Jó, ha az alázat szabja meg a keresztyének gondolkodásmódját (Róm 12,16; Ef 4,1k; Kol 3,12). - Az alacsonysorsúak tisztességével foglalkozik: Jak 1,9k; 4,6b; és 1Pt 5,5. Isten nem személyválogató, ő az alázatost felmagasztalja, a fennhéjázókat pedig megalázza (Jak 4,6: »Isten a kevélyeknek elleneáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja«). Jak nemcsak az idézett helyeken, de máshol is sokat foglalkozik az Isten előtti alázattal, mégpedig társadalmi szempontból is. A gazdagoknak ajánlja, hogy »sírjatok és jajgassatok« (5,1), minden civódó és Istennek ellenálló embernek pedig, hogy »alázzátok meg magatokat az Úr előtt« (4,10).
BJ
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
