Asztal
Asztal A h. sulhán fordítására a LXX a g. trapeza fogalmát használja, amely etimológiája szerint a tetra-peza-ból származik: »négylábú«, ti. bútor.
Az ÓSZ szerint Izráel korai időszakában csak a fejedelmek, ill. nagyon előkelőek házában voltak asztalok (Bír 1,7; Ez 23,41; 1Sám 20,24-25).
A kitett kenyerek asztala a szent sátor, és a templom szenthelyének egyik igen szép és értékes berendezési tárgya (2Móz 39,36; 1Kir 6,20; 7,48). Ezen az aranyozott asztalon volt kitéve az a kétszer hat kenyér, amelyet csak a papoknak volt szabad megenniük (3Móz 24,5-9; Mk 2,26).
A családi asztal a család közösségi életének központja (Zsolt 128,3), akit emellett vendégül láttak, a közösség védelme alá került.
A pénzváltók asztala Jézus korában a templomnak a pogányok számára kijelölt részére került (Jn 2,13kk).
Az ÚSZ-i korban g. hatásra Izráelben is elterjedt, általánossá vált a mai értelemben ismert asztal használata, amely többnyire azonban alacsony volt, és félkönyökre ereszkedve feküdtek három oldala mellett a vendégek, a negyediket szabadon hagyták a felszolgáló rabszolgák számára (Mt 9,10; 26,7; Mk 16,14; Lk 7,36).
Az Úr asztala körül gyülekezik össze rendszeresen az ÚSZ-i gyülekezet (ApCsel 2,42.46; 20,7), és részesedik Krisztus megváltó munkájának javaiból együtt (Zsid 9,28), dicsőséges visszajövetelére várva (Lk 13,28k; 2Tim 2,12; Jel 19,6kk). Az Úr asztala az Úrral és a gyülekezet tagjaival való közösség szimbóluma. Krisztus asztalának vendége nem lehet jelen a démonok asztalánál, a Krisztussal való közösség kizárja az ellenséggel való kapcsolatot (1Kor 10,21).
LSK
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
