Dísz
Dísz Valakinek vagy valaminek jelenlétével széppé vagy szebbé tételét jelentő dolog, tárgy vagy tulajdonság.
1. Aki tehette, Izráelben is viselt ékszereket díszként, elsősorban a nők (1Móz 24,22; 35,4; Énekek 1,10; Jer 2,32; 4,30; Ez 16,12). Egymás után 13 nők által viselt ékszert sorol fel az Ézs 3,18-21. Az ékszerek mellett természetesen díszül szolgáltak a különleges, szép ruhák (2Sám 1,24; Ézs 3,22-23). Viseltek persze a férfiak is ékszert, elsősorban gyűrűt, pecsétgyűrűt (1Móz 38,18; Jer 22,24; Jak 2,2), de karkötőt (2Sám 1,24) és nyakláncot sem csak a nők hordtak (2Móz 35,22; 4Móz 31,50). Az arany és ezüst mellett a drágakövek is díszül szolgáltak (1Krón 29,1k). Különösen ünnepi alkalmakkor hordtak díszes öltözetet és ékszereket (Zsolt 29,2; 96,9). A vőlegény és menyasszony a menyegző alkalmával viselt díszes öltözetet és ékszert (Ézs 61,10; Énekek 3,11; Jer 2,32; Jel 21,2). Megkülönböztetésül sok és sokféle díszt viseltek a királyok (2Sám 1,10; Zsolt 45,4). Díszes ruhát viseltek szolgálat közben a papok, különösen is ékes, drágakövekkel, arannyal díszített ruhát viselt a főpap (2Móz 28,2kk). Magas rangú állami tisztviselők hordtak a kitüntetés jeleként is aranyláncot és gyűrűt (1Móz 41,42; Dán 5,29). Az ünnepi alkalmak fényét koszorú és virágdísz fokozta (Ézs 28,1). Dísznek számított nőknél az arc, ill. a szem kifestése (2Kir 9,30; Jer 4,30; Ez 23,40), a haj rendezése (Ézs 3,24; 1Tim 2,9; 1Pt 3,3). A gyász, bűnbánat és ítélet idején nem hordtak ékszert és díszes ruhát (2Móz 33,4.6; 2Sám 3,31; JSir 1,6; Ez 16,39). A túlzott pompa ellen hirdet ítéletet a próféta (Ézs 3,16kk).
2. Átvitt értelemben is használja a B a szót, úgy, hogy a díszt valami testi vagy lelki tulajdonság jelenti. Így dísz a testi szépség (1Móz 12,11; 24,16; 39,6; 1Sám 9,2; 16,12; 25,3; 2Sám 11,2; 14,25; Zsolt 45,3; 1Kir 1,6; Énekek 1,8 stb.). Az ifjak, férfiak dísze az erő (Bír 8,21; 1Sám 14,52; 1Kir 2,2; Péld 20,29) vagy az atyák (Péld 17,6). Az öregek dísze az ősz haj (Péld 16,31; 20,29) és az unokák (Péld 17,6). A királynak nagy nép ad ékességet (Péld 14,28). Ha Jeruzsálemnek a juhnyáj a dísze, semmivé lesz (Jer 13,20), akiknek Egyiptom, megszégyenülnek (Ézs 20,5) - mondják a próféták. Egyébként is áll mindezekre az apostol figyelmeztetése, hogy ne külső dísz legyen az ékesség. Az igehely asszonyokról beszél, de mindenkire egyformán áll (1Tim 2,9; 1Pt 3,3). - A Messiás alakja ékesség nélkül való (Ézs 53,2).
3. Más dísz az, ami kívánatos és maradandó. Az a boldog nép, akinek ékessége, dísze az Úr (Zsolt 89,18; 149,9). A fiatalnak dísze az apai intéshez és az anyai tanításhoz való ragaszkodás (Péld 1,8k), az Úr félelmét jelentő bölcsesség (Péld 4,7kk), a megbocsátás (Péld 19,11), az a méltóság, amelyet az Úr adott az embernek (Zsolt 8,6), az istenfélőhöz illő jó cselekedetek (1Tim 2,9), a szelíd és csendes lélek (1Pt 3,3).
4. Izráelnek lehet dísze a templom (Ézs 64,10), dísszé teheti azt maga az Úr (Ézs 60,7), úgyannyira, hogy az egész föld dísze lesz (1Krón 22,5). Isten a maga díszének szánta Izráelt is (Ézs 46,13; Jer 13,11), a megtért Jeruzsálemet külön is (Jer 33,9). Említi a B Isten ékességeként a szentládát (Zsolt 78,61), a templom díszeként az aranyat (2Krón 3,6). Júda díszének mondja Jeruzsálemet (Zak 12,7). Tirusz dísze az idegen harcosok pajzsai (Ez 27,10). Babilon a káldeusok dísze (Ézs 13,19). De szó van a Karmel díszéről (Ézs 35,2), a fák ékességéről (3Móz 23,40), az ember ékességéről (Zsolt 8,6), a test ékes és ékesség nélkül való részeiről is (1Kor 12,23).
ZG
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
