Galilea
Galilea Palesztinának a Jordántól Ny-ra eső, legészakibb tájegysége (h. gálil = körzet, vidék). Nagy részét a Galileai-hegyvidék teszi ki, mely az ország legmagasabban fekvő területe (Dzsebel Dzsermák: 1208 m). A hegyvidék É-on a Libánonba megy át, D-en pedig fokozatosan ereszkedik alá a Jezréeli-síkságba. E völgysíkság (a Genezáret-tó környékével együtt) az ország legtermékenyebb tája. A síkságot Ny-on a Karmel, K-en a Tábor, az ún. Kis Hermón és a Gilbóa-hegy zárja le. Galilea K-i határa a Jordán, ill. a Húle- és a Genezáret-tó, amelyet Galileai-tengernek is neveznek (Jn 6,1). Említsük még meg, hogy Josephus Flavius két részre osztotta Galileát: az É-i Felső-, és a D-i Alsó-Galileára.
A honfoglalás után ezt a területet Ásér, Naftáli, Zebulón és Issakár törzse kapta meg (Józs 19; 20,7; 21,32) - később ide költözött Dán törzsének egy része is (Bír 18), de ezek a törzsek csak igen lassan tudták birtokba venni örökségüket, és sokáig együtt laktak a kánaániakkal (Bír 1,30-33; 4,2). Nem kedvezett nekik a történelem alakulása a következő szd.-okban sem. Az 1Kir 9,11 szerint Salamon király 20 galileai várost ajándékozott a tíruszi Hírámnak, a templomépítéshez nyújtott segítségéért. Az ország kettészakadásakor Galilea az É-i országrész (Izráel) területére esett, s így lett célpontjává a D-iek által fölbérelt arámok rablótámadásainak (1Kir 15,20). Az az asszír hadjárat, amely Kr. e. 722-ben véget vetett Izráel létének, először Galileát (és Gileádot) érte el (2Kir 15,29). Az utána visszamaradt kisszámú zsidóság később összekeveredett az innen-onnan beszivárgó pogány népcsoportokkal - innen a »pogányok Galileája« elnevezés (Ézs 8,23; Mt 4,14-15). A többségre jutott idegenek a Makkabeus-szabadságharc idején szembefordultak a zsidókkal, s Makkabeus Simon csak úgy tudta megmenteni a galileai zsidóságot, hogy áttelepítette őket Júdeába (1Makk 5,14-23). A szabadságharc győzelme után, I. Arisztobulosz és Alexander Jannaiosz uralma alatt, Galilea újra a zsidók kezére került. Sokan visszatelepültek oda, az ott lakó itúreaiakat pedig a körülmetélkedés és a mózesi törvények átvételére kötelezték. A római korban Galilea sűrűn lakott országrész volt, Josephus szerint 204 településsel. Mivel a rómaiak csak Júdeát, Pereát és Galileát rendelték Hirkanosz főpapsága alá, a közbeeső Samária miatt Galilea elkülönült Júdeától. Ez az elkülönülés csak fokozódott az ún. negyedes fejedelmek idején, mikor is a galileai tetrarkha Szepphoriszból, majd Tiberiásból kormányozta a maga »birodalmát«. Ezekben az időkben Galileának külön története volt, s egy külön nyelvjárása is, amelyet a jeruzsálemiek azonnal felismertek (Mt 26,73 par). A nép vezetőinek nem volt nagy véleménye Galileáról (Jn 1,46; 7,52), ám a »galileai Jézus« (Mt 26,69) éppen itt kezdte meg missziói munkáját (Mt 4,12kk), innen hívta el tanítványait (Mt 4,18-22; Mk 2,13kk; Jn 1,44; ApCsel 1,11; 2,7), itt tette a legtöbb csodát (Kánában, Nainban, Kapernaumban, Magdalában, Bétsaidában és Korazinban), s itt akart találkozni a tanítványaival feltámadása után is (Mt 28,7.16k).
A galileai keresztyénekről nem sokat tudunk (ApCsel 9,31). Annál többet viszont az ottani ZÉLÓTA-mozgalmakról. A B is említi ezeket (Lk 13,1; ApCsel 5,37), de különös részletességgel számol be róluk Josephus Flavius, aki maga is részt vett bennük. Jeruzsálem eleste után a zsidó vallási és szellemi élet súlypontja Galileára tevődött át (vö. TALMUD)
HI
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
