Glossza, glosszátor
Glossza, glosszátor A régi és tekintélyes szerzők műveihez írt széljegyzeteket nevezték glosszáknak, glosszátornak pedig a széljegyzetek készítőjét. A szó a g. glossza = »nyelv«-ből ered, jelentése előbb: »nehezen érthető szó«, később: a »magyarázat« értelmében használták. A g.-öknél már a Kr. e. 5. szd.-ban készítettek glosszákat Homérosz műveihez. Ezek formája a lapszéli (marginális) vagy sorok közti jegyzet, ezeket idővel tárgy- vagy fogalomkörök szerint szótárszerű gyűjteményekbe foglalták. A keresztyénség elterjedésével kialakultak a B-i glosszák. Az elsőt Hészükhiosz készítette (5. szd.). Példáját sokan követték egészen a 16. szd.-ig. Így alakult ki a latin és g. egyházatyák műveiből készített kivonatok felhasználásával a Glossza Ordinaria, a középkor legrészletesebb B-i kommentárja, melyet a 12. szd.-tól bevezettek az oktatásban. Canterbury Anselmus és Petrus Lombardus is dolgozott rajta, utóbbi szerkesztette az ún. Magna Glossaturát. (Ld. még KÉZIRATOK, BIBLIAI)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
