Megszállott, megszállottság
Megszállott, megszállottság Egy bizonyos lelkiállapotot, helyzetet fejez ki ez a két szó, melynek gyökere a bibliai világképben és gondolkozásban van. Az ember ugyanis általában Isten uralma alatt él, és lelke Isten parancsait, hatását veszi át. A megszállottság pedig azt fejezi ki, hogy az ember idegen uralom alá került, melynek - akár tudatosan, akár tudattalanul, akár készséggel, akár kényszerből - engedelmeskednie kell. Ennek a megváltozott helyzetnek rendszerint rendkívüli, gyakran tragikus jelei és következményei vannak, sok esetben kifejezetten az ember pusztulását célozza vagy jelenti a megszállottság.
A B szóhasználata sokszínűsége következtében a megszállottságnak is sokféle kifejezése van: akár az ördög, Sátán, akár szellemek, démonok, akár hamis lélek szerepelhet a megszállottság okaként.
A megszállottság minősítése is eltérő: sok esetben felelős érte az ember, mert tudatosan mellőzte vagy szegte meg Isten parancsát, és így adott alkalmat az idegen hatalomnak; más esetben azonban az ember nem tekinthető bűnösnek, legfeljebb áldozatnak, hiszen egy nálánál nagyobb erő legyőzte és vett felette hatalmat.
A fogalomnak sok magyar megfelelője van; a Károli-fordításban a leggyakoribb az ördöngős kifejezés volt, az ÚF megpróbál árnyaltabban fordítani.
Néhány jellemző eset a B-ból, mely az idegen szellem, lélek hatását fogalmazza meg:
Saul királyt időnként rossz szellemek gyötrik (1Sám 16,14; 18,10; 19,9). Míkájehú próféta szavai szerint egy hamis lélek vállalkozott arra, hogy hazug lélekként fog szólni a próféták szájából (1Kir 22,21; ill. 2Krón 18,20). Az ÚF a 2Kir 21,6-ban halottidézőt említ, míg a Károli-fordításban ördöngőst olvasunk (ugyancsak az 1Sám 28,3-ban is). Az ÚSZ-ben sokszor olvassuk ezt a szót; Jézus programbeszédében szerepelnek a megszállottak (Mt 4,24); Jézus a démonokat kiűzi az emberekből (Mt 8,16); több betegről is azt olvassuk, hogy megszállott (Mt 8,28; 9,32; 12,22; 15,22; Lk 8,2; 8,30); Júdásban is a Sátán »cselekszik« (Lk 22,3kk). Az apostoli korban is említenek »megtévesztő lelkeket« (1Tim 4,1).
A megszállottság jelei közül a leggyakoribb valamiféle betegség (Mk 5,5; 9,18kk és par); esetleg a félelemnek, gyűlöletnek a megszólalása Jézussal és tanítványaival szemben (Mt 8,29; ApCsel 16,16kk).
Jézusnak hatalma van a megszálló lelkek fölött, és szavával, parancsával gyógyította az embereket. Ezért meg is vádolták azzal, hogy az ördöggel áll szövetségben (Mt 12,22kk). Jézus azonban válaszában - az Ézs 49,24-re utalva - arról szólt, hogy az erős hatalomtól csak a még erősebb tud szabadítani, és ha valaki kiűzi az ördögöket, akkor elérkezett az Isten országa.
Jézus tanítványainak is felhatalmazást adott a megszállottság gyógyítására (Mt 10,1; ApCsel 5,16; 8,7). Az apostoli levelek is figyelmeztetnek arra, hogy az embernek szüksége van Isten erejére, fegyverzetére az idegen hatalmak ellen (Ef 6,16); - illetve ha Isten erejével szembeszáll az ördöggel, az meghátrál (Jak 4,7).
HP
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
