Méreg
Méreg A B-ban állati és növényi eredetű méregről olvasunk. Olyan tudósítást nem találunk, amiben arról lenne szó, hogy valakit méreggel gyilkoltak meg. Csupán a zsoltáros panaszkodik, hogy ételébe mérget tettek (69,22; vö. Mt 27,34). Isten a lázongó népre mérges kígyókat küldött (4Móz 21,4kk), Pál apostolt Málta szigetén vipera marta meg (ApCsel 28,4), a prófétatanítvány tudatlanságból tett a fazékba mérgező növényt (2Kir 4,39k).
A B-ban méregről leginkább átvitt értelemben van szó. A bűn halálos méreg (1Kor 15,56). A gonosz, Istentől elszakadt ember keserű, mérges gyökér, amely halált hozó gyümölcsöt terem (5Móz 29,17; 32,32kk). A hazug, a hatalommal visszaélő ember is olyan, mint a kígyóméreg (Zsolt 58,5; 140,4). A mérgezett nyíl is leginkább átvitt értelemben szerepel, s a hazug, gonosz beszédet jelképezi (Jób 6,4; Jak 3,8). A gonoszságban elfajult ember és nép pedig az igazságot tekinti mezőn burjánzó mérges gaznak (Hós 10,4). A B Isten ítéletét is gyakran hasonlítja a méreghez. Jób arról panaszkodik, hogy Isten nyilai vannak benne, mérgüket issza lelke (Jób 6,4). Az Úr a gőgös, engedetlen népnek úgy ad nyugtot, hogy mérget ad neki inni (Jer 8,14; 9,14); a hamis prófétákat ürömmel eteti meg és méreggel itatja meg (Jer 23,15). Azoknak pedig, akik hisznek, semmi halálos sem árt (Mk 16,17k).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
