Népszámlálás
Népszámlálás 1. Izráel környezetében. A népszámlálás Izráel környező világában ismerős jelenség. Erről tanúskodnak az Alalakh-i Ugarit-i, Mari-i, az Akhemenidák és a Diadokhoszok korából való szíriai régészeti leletek, népességlisták, feljegyzések. A népszámlálások általában nem a nép, illetve valamely város tényleges lélekszámát akarta számba venni, hanem a hadköteles és adóköteles személyeket. A Római Birodalomban Sulláig (Kr. e. 82) többnyire ötévenként tartottak összeírásokat, aminek a fő célja a római polgárok, a római polgárjoggal rendelkezők számbavétele volt. Ezt utánozva terjesztette ki Augustus az összeírást a római polgárjoggal nem rendelkezőkre is, előbb a császári, majd a szenátori és a prokurátori provinciákban. Ez esetben a fő cél már az adózás volt. Sullától kezdve ezek az összeírások rendszertelenül történtek, majd Domitianus óta (Kr. u. 81-96) meg is szűntek.
2. A népszámlálás törvénye Izráelben. Izráelben a népszámlálást a mózesi törvény szabályozta (2Móz 30,11-16). E törvényben Izráel fiainak fejenkénti számbavételéről van szó, amit ugyanaz a h. kifejezés fejez ki, mint a 4Móz 1,2-ben a népszámlálást. A megszámlálás a férfiakra vonatkozott, húszesztendős kortól felfelé, a hadkötelességnek megfelelően. Csak Lévi törzse esetében kellett megszámlálni a férfiakat egyhónapos kortól felfelé (4Móz 3,15.39), s külön a 30-50 éveseket, akik a szentélynél szolgáltak (4Móz 4,35.47k). A számbavételnél mindenkinek, anyagi helyzetétől függetlenül, fél sekelt kellett adni felajánlásul az Úrnak, váltságdíjul az életéért (lelkéért). A törvény szerint ezt a váltságdíjat csak a számbavételkor kellett fizetni, azért, hogy ne következzen be csapás a számbavétel miatt. A h. kófer, a váltságdíjra vonatkozó terminus technicus, mindössze háromszor fordul elő a mózesi törvényekben, s minden esetben a nem szándékos emberölés esetén fizetendő váltságdíjra vonatkozik. Mivel a népszámlálás Izráelben is alapvetően a hadiszolgálattal volt összefüggésben, ezért a váltságdíj is ezzel van kapcsolatban. A katona a harcban kénytelen ölni, de ez nem tekinthető szándékos gyilkosságnak, ezért adhat s kell adnia váltságdíjat az életéért. Csak a későbbi időkben lett ez a fél sekel templomadó, amit évenként kellett fizetni, a templom, az istentiszteletek fenntartására. De ezzel a törvény eredeti értelme, a fél sekel váltságdíj, engesztelő áldozat jellege, elhomályosult.
3. Népszámlálások a B-ban. A mózesi törvény azt nem írja elő, hogy a számbavételt milyen időközönként kell megtartani. A B négy népszámlálásról tudósít.
a) Az Egyiptomból való kivonulás után a Sínainál (4Móz 1,1-46). A számbavétel Isten parancsára az Egyiptomból való kijöveteltől számítva a második év második hónapjában történt. Isten minden törzsből kijelölt egy-egy nagycsalád-főt, akik segítettek Mózesnek és Áronnak a névjegyzékek elkészítésében. Ez a népszámlálás a hadsereg megszervezését szolgálta. Húszévestől felfelé hatszázháromezer-ötszázötven hadkötelest soroltak be.
b) A pusztai vándorlás végén, Móáb síkságán (4Móz 26,1-56). Ez a népszámlálás is Isten parancsára történt. A pusztai vándorlás negyven esztendeje letelt, az engedetlen nemzetség elhullott a pusztában. Ez a népszámlálás a honfoglalás és az ígéret földje felosztása jegyében történt. Összesen hatszázegyezer-hétszázharminc hadköteles férfit vettek számba. Lévi törzsét ekkor is külön számlálták meg. Lévi törzsében huszonháromezer férfi volt egyhónapostól felfelé (4Móz 26,57-62).
c) Dávid népszámlálása (2Sám 24). Az esemény pontos idejét nem tudjuk. Dávid megparancsolta Jóábnak, számlálja meg az egész népet. Jóáb le akarja beszélni Dávidot a népszámlálásról, mert rossznak, veszélyesnek, királyi kedvtelésnek tartja, de végül meghajolt a király akarata előtt. Jóáb kilenc hónap és húsz nap alatt végezte el a rá bízott munkát. Izráelben nyolcszázezer, Júdában ötszázezer kardforgató ember volt. De Dávidot bántotta a lelkiismerete a népszámlálás miatt, s bűnbánatot tartott. De Dávid bűnbánata nem háríthatta el a csapást. A népszámláláskor éppenúgy súlyos mulasztás történt, mint a szent láda Jeruzsálembe való felvitelekor. Ezért a csapás elkerülhetetlen volt (vö. 2Móz 30,12), ami akkor szűnt meg, amikor Dávid Arauná szérűjén bemutatta az engesztelő áldozatot.
d) Augustus népszámlálása (Lk 2,1kk). A népszámlálás pontos ideje bizonytalan. Ez feltehetően abból adódik, hogy a császári rendelet kiadása után a népszámlálás a különböző provinciákban különböző időkben ment végbe. A B-i tudósítás azt a tényt rögzíti, hogy Izráelben az összeírás akkor volt folyamatban, amikor Jézus megszületett. Az összeírás során mindenkinek, férfiaknak és nőknek egyaránt, személyesen kellett jelentkezni származási helyükön. A császár parancsa Isten üdvtervét szolgálta, mert így született meg Jézus, a prófétai kijelentésnek megfelelően, Betlehemben. Az összeírás egyébként az adózás célját szolgálta.
NA
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
