Politeizmus
Politeizmus Sokistenhit: a teremtett világ elemeinek, erőinek vagy jelenségeinek imádata a Teremtő helyett (Róm 1,18-25). Ez volt az ókori népek hitvilágának legfőbb jellemzője (1Kor 8,5-6).
Izráel Mezopotámiában lakó ősei maguk is többistenhívők voltak (Józs 24,2). MONOTEIZMUSról Ábrahámtól kezdve beszélhetünk, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a politeizmus mint kísértés még hosszú századokig jelen volt Izráel életében. Kánaán elfoglalása előtt a mezopotámiai és egyiptomi isteneket imádták Jahve mellett (2Móz 32; Józs 24,14-15), azután pedig a kánaáni népek isteneit (Bír 2,11-13; 3,7; 1Kir 14,22-24; 18,21kk; 2Kir 18,4; 21,2kk; Ézs 57,3-9; Jer 35,15). Izráel és Júda királyai - diplomáciai okokból - nemegyszer maguk vezették be egy-egy idegen nép isteneinek a tiszteletét (1Kir 11,1-8; 16,31-33; 2Kir 21,5; 23,11). A politeizmus ellen szakadatlan harcot vívtak a próféták, melynek eredményeképpen a babiloni fogsággal végleg megszűnt a sokistenimádat Izráelben. Azok a zsidók, akik Antiokhosz Epiphanész uralma alatt áldozatot mutattak be a görög isteneknek (1Makk 1), ezt már nem vallási meggyőződésből, hanem félelemből vagy megalkuvásból tették.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
