Szállás (fogadó)
Szállás (fogadó) Nemcsak Izráelben, hanem általában az ókori népek körében igen elterjedt szokás volt, hogy a hozzájuk betérő vándoroknak szállást biztosítottak (ld. VENDÉGSZERETET). Az elszállásoláshoz hozzátartozott az utazó jószágáról való gondoskodás is (1Móz 24,23.25). Jézus születéstörténetében említett szállás (Lk 2,7) is egy olyan vendégfogadó lehetett, ahol a jószágokról gondoskodtak, mint a karavánszerájokban. Nagyobb létszámú utascsoport gyakran a keresztutak közelében, vagy a településen lévő karavánszerájokban tudtak elhelyezkedni. Ez legtöbbször körbekerített udvar volt, ahol rendkívül egyszerű helyiségek álltak az emberek és a jószágok rendelkezésére. Szükség esetén beteget, vagy sebesülteket is ápolhattak ott (Lk 10,34). A szállást a házigazda/fogadós vezette (Lk 10,35), egynek a nevét a B is megörökítette: KIMHÁM (Jer 41,17). A szállások kialakulásában nagy szerepet játszott az is, ha egy város híres zarándokhely volt. Így a zsinagógák melléképülete is szállást nyújtott a zarándokoknak.
Az ÚSZ is számos helyen tesz említést szállásokról (Mk 14,14; Lk 19,7; ApCsel 10,18). Pál apostol római fogsága idején bérelt szálláson aludt (ApCsel 28,23.30).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
