Titulus
Titulus A római világban a szónak különböző jelentése volt. Jelentette valakinek vagy valaminek - pl. egy könyvnek - a címét. Így nevezték azt a táblát is, amit hosszú rúdon vittek a római katonák a diadalmenetben, amelyre fel volt írva az elfoglalt városok száma meg a zsákmány nagysága. Titulus volt az a hirdetőtábla, amelyen közzétették az eladnivalót, pl. egy rabszolgát. Így nevezték a sírfeliratokat is, amelyek az utak szélén álltak mindenütt, ahol rómaiak éltek.
Végül így hívták latinul azt a táblát is, amit az elítélt nyakába akasztottak, vagy amit egy herold vitt előtte. Erre volt ráírva a bűne a lehető legrövidebb megfogalmazással. Eusebius görög történetíró elmondja, hogy az egyik ilyen tábla így hangzott: »Ez Attalus, a keresztyén« (Historia ecclesiastica című műve 5,1).
Jézus keresztre feszítésénél mind a négy evangélium feljegyzi, hogy a feje fölé egy táblát szegeztek ezzel a felirattal: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya« (Jn 19,19; Mt 27,37; Mk 15,26; Lk 23,38). Lukács és János szerint három nyelven írták: héberül, görögül és latinul, hogy mindenki megérthesse, aki arra jár. A négy evangélium tudósítása szó szerint ugyan nem egyezik, de a »zsidók királya« kifejezés mindegyik ev-ban szerepel. Ami azt jelenti, hogy Jézust politikai lázadóként ítélték el.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
