Ezékiel
Ezékiel – héberül Jechezkel ('Isten megerősít') próféta, a négy „nagy” egyike, Búzi fia (Ez). Papi családból származott, s maga is pap volt. Kr.e. 598-ban került a fogságra hurcoltak első csoportjával Babilonba, s hátralévő éveit ott töltötte. Nagyszabású s néha bizarr látomásai közül a legismertebbek: a mező, ahol a szétszórtan heverő emberi csontok húst öltenek s megelevenednek (erre épül Füst Milán Jelenés c. verse); az Úr villámölelte tüzes trónusa, amelyet minden irányba gördülő kerekeken lebegő, ember-, bika-, oroszlán- és sasarcú kerubok tartanak (innen az evangelisták szimbólumai). Jövendölései közül a leggazdagabb irodalmi utóélete a Góg hadjáratával kapcsolatos; lásd még Ohola és Oholiba. – ~ képgazdag víziói a keresztény művészetben is mély nyomot hagytak. Az isteni trónus látomásának elemei, főleg a négy élőlény a kora középkor óta beépültek a dicsőségében trónoló Jézus („Maiestas Domini”) ábrázolásaiba, amelyek a keleti és nyugati egyház régebbi templomapszisaiban, nyugaton a román és gótikus templomkapuk ívmezejében láthatók. Az eredeti ~i látomás szerepel Raffaello freskóján a Palazzo Pittiben, míg a megelevenedő csontmező képe Luca Signorelli freskóján, Tintoretto, Vos és Bruyn festményein szemlélhető.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
