Bisztray Károly
Bisztray Károly (Fogaras, 1822. máj. 26. – Nagyszeben, 1911. márc. 21.): 48-as honvédtiszt, törvényszéki bíró, emlékiratíró. Kolozsvárt jogot végzett. Ügyvédi vizsgára készült, de a szabadságharc más irányt szabott életének. Mint Czecz János segédtisztje futár volt Bemnél. Részt vett a fehéregyházi ütközetben és a nagyszebeni csatákban. A szabadságharc leverése után fogságot szenvedett. Itáliába vezényelték. Hazatérve Pesten francia és angol regényeket fordított. Később visszaköltözött Erdélybe, s a Szolnok-dobokai, a fogarasi, végül pedig a brassói törvényszékhez nyert bírói kinevezést. 1889-ben nyugalomba vonult és élete végéig történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Történeti és etnográfiai dolgozatai a gyulafehérvári Közművelődés c. folyóiratban jelentek meg (1899, 1900). Kéziratban maradtak naplói olaszo.-i utazásairól francia, német és olasz nyelven, saját kezűleg rajzolt számos miniatűr városképpel. Terjedelmes memoárt hagyott hátra, szintén város- és tájképekkel s okmánytárral. 1948-ban A régi Erdély címen Bisztray Gyula önálló kötetben adta ki a memoár jelentős részét. – Irod. Nagy idők tanúja (Fogaras és Vidéke, 1911. ápr. 2., Nagyszebeni Újság, 1911. ápr. 16.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
