Bizám Lenke
Bizám Lenke (Bp., 1921. ápr. 1. – Bp., 1990. dec. 11.): esztéta, a filozófia tudomány kandidátusa (1963). A kereskedelmi iskola elvégzése után gépíró és könyvelő lett. Korán árvaságra jutott, s rokonai nevelték. Nagybátyja könyvböngészdéjében megismerkedett a m. és a világirodalom klasszikusaival. Magánszorgalomból nyelveket tanult, többek közt angolt. Kapcsolatba került a kor jelentős íróival; gépírói munkát végzett számukra. Háborúellenes, antifasiszta és munkásmozgalmi tevékenysége miatt 1943. aug.-ban letartóztatták, megkínozták és ötévi börtönbüntetésre ítélték. 1944. nov.-ben a komáromi börtönből Dachauba, majd Bergen-Belsenbe hurcolták. A tábort az angolok szabadították fel s ekkor Montgomery feleségének tolmácsa lett, aki segélyezési ügyekkel foglalkozott. 1945 okt.-ében került haza. Ezután érettségit tett s a bp.-i egyetem filozófiai szakán tanult; Lukács György előadásait hallgatta, szemináriumait látogatta. Az egy. elvégzése után különböző munkahelyeken dolgozott, többek közt kiadói szerkesztőként. 1970-től az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa volt, s ezzel párhuzamosan az ELTE-a esztétikát oktatott. Publikációi folyóiratokban (Filológiai Közlöny stb.) jelentek meg. Szépirodalmi műveket fordított (Will Raymond, Charles Dickens stb.). Főként az allegória és a szimbólum kérdéseivel, ezek irodalmi megjelenésével foglalkozott. – M. Theodor Dreiser (tanulmány, Bp., 1963); Kritikai allegóriák Dickensről és Kafkáról (tanulmány, Bp., 1970). – Irod. Tőkei Ferenc: B. L. emlékére (Népszabadság, 1990. dec. 29.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
