Blaha Lujza; eredetileg Reindl
Blaha Lujza; eredetileg Reindl (Rimaszombat, 1850. szept. 8. – Bp., 1926. jan. 18.): színésznő, a századvégi népszínművek híres primadonnája, „a nemzet csalogánya”. Apja huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, majd Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja is színésznő volt (Ponti Aloiza). Apja halála után egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába. Először gyermekszerepekben lépett fel Győrött 1858-ban Kölesi Lujza néven. 1864-ben a budai Népszínházban játszott, közben Szabadkára szerződött, és 1866-ban férjhez ment Blaha János karmesterhez, aki sokat foglalkozott zenei kiképzésével. 1866-ban Debrecenbe szerződött. Férje halála után 1871-ben a Nemzeti Színházhoz került. 1875-ben férjhez ment Soldos Sándor földbirtokoshoz, tőle 1879-ben elvált, 1881-ben Splényi Ödön báró felesége lett. 1875-ben a pesti Népszínház szerződtette. 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de megszűnéséig a Népszínházban játszott. Sokfelé és nagy sikerrel vendégszerepelt (Vígszínház, Király Színház stb.). Utolsó nagy sikerét 1908-ban Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymama c. színművében aratta. 1910-ben visszavonult a színpadtól. A m. népszínmű, amelynek legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az ő játékstílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Ő tette a Népszínházat a pesti német színház diadalmas vetélytársává. – F. sz. Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza), Erzsike (Csepreghy: A sárga csikó), Török biróné (Csepreghy: A piros bugyelláris). – M. Életem naplója (Bp., 1920). – Irod. Kéry Gyula: B. L. élete (Bp., 1896); Verő György: B. L. és a Népszínház Budapesti színi életében (Bp., 1926); Mátrai Betegh Béla: B. L. (halálának 30. évfordulójára, Magy. Nemzet. 1956. 15. sz.). – Szi. Krúdy Gyula: Blaháné meséi (A tegnapok ködlovagjai, Bp., 1961).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
