Dormándi László
Dormándi László (Dormánd, 1898. júl. 14. – Párizs, 1967. nov. 26.): író, szerkesztő, műfordító. A bp.-i Pantheon Irodalmi Intézet ig.-ja volt. 1939-ben Párizsba költözött. Bp.-en elsősorban kiadói és szerkesztői, műfordítói tevékenységet folytatott. Szerk. a hatkötetes Új Lexikont (Juhász Vilmossal, Bp., 1936) s a Kisenciklopédiát (Bp., 1938). Fordította Thomas Mann, Stefan Zweig, Lion Feuchtwanger műveit. Franciao.-ban francia nyelven írt regényeivel sikereket ért el. Lélektani indítású, fantasztikum felé hajló regényeit a kritika is kedvezően fogadta. – M. Vihar (r., Bp., 1920); Sólyommadár. Balassa Bálint regénye (r., Bp., 1927); A jó ember (r., Bp., 1930); A bajthozó tündér (r., Bp., 1941); A félelem (elbeszélések, Bp., 1946); A mű (r., Bp., 1948); La péniche sans nom (r., Paris, 1951); La fantome de la rue Babel (r., Paris, 1956); Plus heureux que ľenfance (r., Paris, 1960); A hórihorgas és a köpcös (novellaciklus, Bp., 1965); Bábszínház (elbeszélések, Bp., 1968); A múlt zarándoka (r., Bp., 1968). – Irod. Rónay György: D. L. halálára (Élet és Irod., 1967. 48. sz.); Gyergyai Albert: D. L. (Nagyvilág, 1968. 1. sz.); Magyarok külföldön (Kortárs, 1969. 27. sz.); Ladislas Dormandi (Paris, 1970, Les Amis de L. D.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
