Elbert János
Elbert János (Bp., 1932. ápr. 17. – Siófok, 1983. márc. 9.): irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, József Attila-díjas (1974). 1950-ben érettségizett Bp.-en, majd az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Bölcsészettudományi Karán, orosz-lengyel szakon folytatta tanulmányait. Itt szerzett diplomát 1955-ben. Megalakulásakor, 1956-ban munkatársa lett a Nagyvilág c. lapnak, amelynél csaknem két évtizedig dolgozott, közben műfordítói szemináriumokat, szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n; a világirodalmi tanszék adjunktusa volt. Tanára volt a Színház- és Filmművészeti Főisk.-nak is. A hetvenes évek közepén nevezték ki a Színházi Intézet ig.-jának. Sokműfajú alkotó volt. Orosz, lengyel, angol irodalmat fordított, esszéket írt, számos kötetet, antológiát szerk. Drámafordításai – Csehovtól Albee-ig, Bulgakovtól Gelmanig – kivételes nyelvi érzékenységről tanúskodnak. Pedagógusként, közéleti emberként is sokat tett a kortárs külföldi írók hazai népszerűsítéséért. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. – M. Majakovszkij (tanulmány, Bp., 1973); Klasszikus orosz költők (vál., jegyzetekkel, Bp., 1978); A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban (tanulmány, Színháztudományi Szle, 1980). – Irod. A színház tünékeny művészete. Beszélgetés E. J.-sal (riporter Vinkó József, Magy. Hírlap, 1981. 15. sz.); „Úgy dolgoztam akár egy mesterember” (beszélgetés E. J.-sal, riporter Nádasy László, Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.); Kazimir Károly: A közös munka pillanatai. E. J.-ról (Szovjet Irodalom, 1983. 10. sz.); Mihályi Gábor: E. J. gazdag élete (Nagyvilág, 1983. 6. sz.); Ungvári Tamás: A fekete zongorában. E. J.-ról (Új Tükör, 1984. 11. sz.); Ungvári Tamás: A védelem tanuja. Bizalmas és szigorúan titkos feljegyzések E. J. életéről és titokzatos haláláról (Bp., 1990.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
