Erdélyi János
Erdélyi János (Balassagyarmat, 1905. dec. 29. – Bp. 1977. dec. 27.): mineralógus, egyetemi magántanár (1943), kandidátus (1953). A bp.-i tudományegy.-en szerzett oklevelet, s ugyanitt doktorált, majd több laboratóriumban dolgozott, s 1930-ban került a Műegy. Organikus Kémiai Tanszékére mint tanársegéd. 1937-ben átment a Magy. Nemz. Múz.-ba, ahol gyakornok, segédőr, majd 1944-től múzeumi őr, 1950-ben pedig muzeológus lett. 1943-ban Szegeden a kristálytan tárgykörében egy.-i m. tanárrá habilitálták. 1957-től nyugdíjazásáig, 1971-ig a Földtani Int. muzeológusa volt. – A kristálymorfológiai és kristályoptikai vizsgálatok, valamint a kristálygeometriai számítások kiemelkedő művelője volt. Nagy érdeme, hogy teljes képben felvázolta a nadapi andezit- kontaktus mintegy 20 ásványból álló paragenezisét (1940), továbbá hogy leírta a hidroamezitet (1959), a hidroantigoritot, a lizarditot és a hidrohalloysitet (1959). Tanulmányozta a Balaton-felvidéki bazaltok zeolitjainak képződését, s több erdélyi (pl. nagybányai) ásványlelőhelyet is feltárt. – Tagja volt az MTA Geokémiai Bizottságának és a Magyarhoni Földtani Társ.-nak. 1969-ben nyerte el az utóbbi társaság Vendl-díját. 1954-es szakkönyve akadémiai jutalomban részesült. – F. m. Kristályszerkesztés és kristályszámítás (Tokody László függ.-vel, Bp., 1954). – Irod. Sztrókay Kálmán: E. J. emlékezete (Magy. Áll. Földtani Int. évi jelentése az 1978. évről, Bp., 1980).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
