Fallenbüchl Ferenc
Fallenbüchl Ferenc (Bp., 1873. szept. 2. – Bp. 1953. jan. 8.): tanár, történetíró, r. k. pap. ~ Tivadar testvére. Tanulmányait az esztergomi Hittudományi Főiskolán (1891) és a bp.-i tudományegy. magyar-német szakán végezte (1891-95), bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1901). 1895-től a nagyszombati Érseki Főgimnázium ideiglenes, 1901-től 1918-ig rendes tanára, s a Királyi Konviktus tanulmányi felügyelője. 1918- 1932 között a bp.-i Sacré Coeur Leánygimnázium ig.-ja, 1932-től nyugalomba vonulásáig (1936) bp.-i tankerületi főigazgató. Pápai kamarási címet kapott. 1903-1928 között nyaranta állandó magyar gyóntató volt Máriacellben. Pedagógiai, történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokat írt; német és olasz nyelvből fordított. Jelentősek a magyaro.-i szerzetesrendek történetére vonatkozó kutatásai. – F. m. Otrokocsi Fóris Ferenc élete és irodalmi működése (Esztergom, 1899); Herder nevelési elvei (Nagyszombat, 1901); Német nyelvkönyv a gimnázium és reálgimnázium számára (Kardeván Károllyal, Bp., 1927; több kiad.); A rabváltó trinitárius szerzetesek Magyarországon (Bp., 1940); Az ágostonrendiek Magyarországon (Bp., 1943); Die Augustiner in Ungarn vor der Mederlege von Mohács 1526 (Gerhardt Ringgel, Louvain, 1965).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
