Fedinecz Sándor
Fedinecz Sándor (Kisrákóc, 1897. jún. 13. – Uzsgorod, SZU, 1987. ápr. 6.): kárpátaljai magyar orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1949). Középisk. tanulmányait Ungváron végezte, 1915-ben érettségi vizsgáinak letétele után katonai szolgálatot teljesített az I. világháború különböző frontvonalain. 1918 okt.-ében hadnagyként szerelt le. Egy.-i tanulmányait a bp.-i orvosi karon kezdte meg 1918 őszén, majd a prágai egy.-en folytatta. Itt avatták orvosdoktorrá 1924-ben. 1924-27-ben az ungvári Városi Kórházban alorvos a sebészeti osztályon, 1928-1931 között a pozsonyi egy. Sebészeti Klinikáján tanársegéd. 1932-1936 között a munkácsi Áll. Kórház, 1936-1939 között az ungvári Közkórház sebész főorvosa, 1939-1941 között a nagyszöllősi Közkórház ig.-ja, majd 1941-től 1952-ig a munkácsi Közkórház sebész főorvosa. Alapító tagja volt az Ungvári Áll. Egy. Orvostudományi Karának, ahol 1952-től 1975-ig a sebészet tanszékvezető egy.-i tanára, egyben a Sebészeti Klinika ig.-ja volt. 1975. szept. 1.-jétől szaktanácsadóként működött. A II. világháború alatt tömegesen gyógyította a sebesült honvédeket, üldözött zsidó munkaszolgálatosoknak adott menedéket osztályán, titokban partizánokat is operált és kezelt. Tudományos publikációinak száma 130, közöttük két alapvető monográfia a pajzsmirigybetegségek (golyva) gyógyításáról (1958), a gyomorfekély kezelésének műtéti megoldásairól (1961). Több ukrán és csehszlovák orvosi társaságnak volt tagja, ill. elnöke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
