Garay Béla
Garay Béla (Szabadka, 1897. febr. 14. – Szabadka, 1987. febr. 2.): jugoszláviai magyar színész, rendező, szakíró, Állami díjas (1950), Sterija-díjas (1981). Pályáját 1913-ban szülővárosa társulatánál segédszínészként kezdte. 1915-17-ben katona, 1918-22-ben vidéki társulatoknál működött, ekkor kezdte rendezői pályáját. 1922-24-ben Pécsett volt, majd 1924-ben hazatért szülővárosába: a Népkörben játszott és rendezett 1941-ig. 1945-től a helyi Népszínház színész-rendezője volt. 1954-ben nyugdíjba vonult, továbbra is rendezett, a rádióban is. 1965-67-ben a színház színészképző stúdióját vezette. Szerteágazó tevékenységet folytatott: Az ekhósszekértől a forgószínpadig (Újvidék, 1953) címmel megírta a szabadkai magyar színjátszás történetét, színészpedagógiai műveket publikált: A színjátszás művészete (Novi Sad, 1950), Színjátszók kézikönyve (Novi Sad, 1950), A színpadi beszéd (Újvidék, 1952), lapot szerkesztett, színműveket fordított, adaptációkat készített. Önéletrajzát A kulisszák világában (Szabadka 1970) címmel tette közzé. – M. Színészarcképek (Újvidék 1971), Festett világ (Szabadka, 1977). – F. sz. Osvald (Ibsen: Kísértetek), Sárkány Mihály (Quasimodo Braun István: A Magdics-ügy), Glembay Ignác (Krleza: A Glembay-család). – F. r. Nusic: A megboldogult, Shaw: Warenné mestersége. – Irod. Nagy Ernő: Fél évszázad a színházban (Magyar Szó, 1965. aug. 29.); Szabó József Sok még az adósságom… (Magyar Szó, 1982. febr. 14.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
