Gelléri Andor Endre
Gelléri Andor Endre (Bp., 1906. márc. 30. – Wels, Ausztria, 1945. máj. 6–20. között): író, novellista. Elvégezte a technológiát s a fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben számtalanszor munkanélküli. Még középiskolás, mikor novellákat küldött Az Estnek. Mikes Lajos, az Est-lapok szerk.-je fedezte fel. 1924-ben egy tárcája megjelent a lapban. 1928–29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszo.-ban és Németo.-ban járt, 1930-ban írta meg egyetlen regényét, A nagymosodát. A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok. A hétköznapok költészetét fedezte fel. Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas ittasak c. novelláskötetéért 1933-ban Baumgarten-díjat kapott. Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmasítóan éles volt. 1935-ben Sallai és Fürst kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt (Ukránok kivégzése). 1941-től többször hívták be munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény). Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát (Egy önérzet története, 1957). 1944-ben a németek elhurcolták. Előbb az ausztriai Mauthausenben volt koncentrációs táborban, majd 1945. máj. elején Günskirchenben érte meg a felszabadulást, de a kiütéses tífusz néhány nap alatt végzett legyengült szervezetével. – M. A nagymosoda (r., Bp., 1931); Szomjas inasok (Bp., 1933); Hold utca (Debrecen, 1934); Kikötő (Bp., 1935); Villám és esti tűz (Bp., 1940); Téli kikötő (Bp., 1946); A szállítóknál (Bp., 1950); Ház a telepen (Ungvári Tamás tanulmányával, Bp., 1955); Egy önérzet története (regényes önéletrajz és vallomás, Bp., 1957); Varázsló, segíts! (Bp., 1959); Összegyűjtött novellái (I–II., Bp., 1964); 1979 Válogatott művei (Bp., 1981). Irod. Bálint György: G. A. E. A nagymosoda (Pesti Napló, 1931); Németh László: Három elbeszélő (Tanú, 1932); Kosztolányi Dezső: G. A. E. (Nyugat, 1933); Halász Gábor: G. A. E.-ről (Nyugat, 1934); Vas István: G. A. E. Kikötő (Válasz, 1936); Sz. Lódi Gabriella: G. A. E. (Irod. tört. Közl. 1954 4. sz.); Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956); Kardos László: Vázlatok, esszék, kritikák (Bp., 1959); Nádass László: Utolsó találkozás (Élet és Irod. 1966. 14. sz.). – Szi. Fodor József: Emlékezés döbbenetével G. A. E. emlékének (vers, Magyarország, 1957. z. sz.); Déry Tibor: G. A. E.-ről. Emlék és vélemény (Kortárs, 1965. 1. sz.); Vargha Kálmán: G. A. E. (1980).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
