Gulyás Lajos
Gulyás Lajos (Kisújfalu, 1918. febr. 4. – Győr, 1957. dec. 31.): ref. lelkész, az 1956-os forradalom mártírja. Pápán hallgatott teológiát. Segédlelkész Deákiban, Felsőgelléren, Balatonszepezden, majd Levélen, ahol 1949. ápr. 10-től haláláig lelkipásztor volt. 1956 őszén szülőföldjére hívták lelkésznek; okt. 25-én érkezett haza. Az okt. 26-i mosonmagyaróvári vérbe fojtott tüntetés után az ÁVH laktanyában maradt Máté Lajos ÁVH-s tisztet kimentette a tömegből, aki így el tudott menekülni. Máté 1957. jan.-ban köszönetet mondott ~ nak élete megmentéséért, de e tényt a későbbi bírósági tárgyaláson nem vették figyelembe. 1957. febr. 5-én ~-t letartóztatták, s máj. utolsó napjaiban Győrben megkezdődött ügyének tárgyalása. Jún. 4-én a megyei bíróság harmadrendű vádlottként, az államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétele miatt halálra ítélte. Az ítéletet a Bp.-i Katonai Kollégium jóvóhagyása (dec. 6.) és a kegyelmi kérvény elutasítása után Győrött végrehajtották. A sopronkőhidai rabtemetőben, jeltelen sírban földelték el. A helyet 9 kopjafa jelöli. – Irod. Megemlékezés G. L. mártírlelkészről (Reformátusok Lapja, 1989. 28. sz.); Bárczay Gyula: Sorsok a református egyházban 1948-1988 (Bern, 1989); Csizmadia Károly: G. L. életútja és halála (Confessio, 1990. 3. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
