Gyergyai Albert, Szegő
Gyergyai Albert, Szegő (Nagybajom, 1893. jan. 20. – Bp., 1981. júl. 7.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora (1957), Baumgarten-díjas (1937, 1946), Állami díjas (1970). Középisk.-it a kaposvári főgimn.-ban végezte, s Dsida Ottó ig. személyes ajánlásával került Bp.-re az Eötvös Kollégiumba. A m.-francia szakos bölcsész 1914-től Toursban az École Normale Superieure ösztöndíjasa. Az I. viágháború kitörésekor egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. Lausanne-ben folytatott tanulmányokat, majd 1919- ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s hat éven át Lukács József bankár unokái mellett volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Isk.-ban közel húsz évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1970) a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) francia tanszékének professzora volt. Az Új Idők közölte első novelláját (1909. aug.), melyet gimnazistaként írt, majd a Nobel-díjas Carl Spitelerről a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt (1921-27) és a Nyugatba 1920-tól megszűnéséig írt, a kortárs m. és francia irodalomról készítette a legtöbb kritikát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerk. antológia jelent meg. Fordításai közül jelentősebbek: Flaubert: Bovaryné és az Érzelmek iskolája; Proust: Az eltűnt idő nyomában (az első 6 kötet); Camus: Közöny; Voltaire: Candide; La Fontaine, Balzac, Villon, Montaigne, Verhaeren műveinek is fordítója volt. Megkapta a francia Becsületrendet (1937). – F. m. A mai francia regény (tan., Bp., 1937); A falu jegyzőjéről (tan., Bp., 1937); Mit olvassunk? Ötven francia regényről mesél Gy. A. (Bp., 1946); Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (Bp., 1948); Francia irodalom (ELTE jegyzet, Bp., 1951); Klasszikusok (esszék, Bp., 1962); Kortársak (esszék, Bp., 1965); A nyugat árnyékában (tan., arcképek, emlékezések, kritikák, Bp., 1968); Anyám meg falum (visszaemlékezések, Bp., 1972); Ősz és tél között (versek, műfordítások, Bp., 1974); Dorottya Visegrádon (elb. költ., Bp., 1975); Késői tallózás (esszék, Bp., 1975); A falutól a városig (napló, Bp., 1979); Védelem az esszé ügyében (tan., emlékezések, kritikák, Bp., 1984, vál. Szávai János); A várostól a világig (visszaemlékezések, Bp., 1986). – Irod. Benedek Marcell: Gy. A. (Irodalmi Diáknaptár, 1948); Sőtér István: Gy. A. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Rónay György: Gy. A. (Nagyvilág, 1970); Alföldi Jenő: Az esszéista. A nyolcvanöt éves Gy. A. köszöntése (Élet és Irod., 1978. 3. sz.); Nagy Péter: „A francia irodalom budapesti nagykövete”. Gy. A., az esszéíró és műfordító (Filol. Közl., 1979. 3-4. sz.); Gy. A. halálára. Nagy Péter (Nagyvilág, 1981. 9. sz.); Dobossy László: A közvetítő (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Kéry László: Gy. A. (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Bikácsy Gergely: Búcsú Gy. A.-től (Élet és Irod., 1981. 28. sz.); Karátson Endre: Gy. A. (Irodalmi Újság, 1981. 11-12. sz.); Szijjártó István: Gy. A., az irodalomtudós és esszéíró (Műhely, 1983. 5. sz.); Balla Mária: Gy. A. bibliográfia (Szijjártó István előszavával. Kaposvár-Nagybajom, 1986); Terényi Zoltán: Emlékek kútja. Gy. A. költészete (Somogy, 1989. 3. sz.); Gy. A. emlékezete, Tüskés Tibor, Siklós Zoltán, Terényi Zoltán, Laczkó András cikkei (Somogy, 1991. 4. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
