Hidas Antal, Szántó Gyula
Hidas Antal, Szántó Gyula (Gödöllő, 1899. dec. 18. – Bp, 1980. jan. 22.): író, költő, műfordító, Kun Ágnes férje. Kossuth-díjas (1962). Nagycsaládos cipész gyermeke. A gimn.-ból kicsapták forradalmi nézetei és Ady verseinek szavalása miatt, ezután egy ideig gyári munkás és újságárus. A Tanácsköztársaság idején a Munkás Egy. hallgatója, 1920-ban Szlovákiába emigrált feleségével, Szántó Judittal. Itt került kapcsolatba a kommunista párttal. 1919-től publikált, először az Új Utak c. lapban-forradalmi hangulatú verseket, dalszövegeket Kovács Péter és Csont Ádám álnéven. 1925-ben hazatért, ekkor jelent meg első verseskötete a KMP gondozásában (Az ellenforradalom földjén), majd a letartóztatás elől menekülve Bécsen, Berlinen keresztül Moszkvába távozott. Itt fontos szerepet töltött be a Sarló és Kalapács c. évkönyv és folyóirat megteremtésében, a bécsi Új Március, a kassai Munkás és a New York-i Új Előre c. folyóiratban is publikált. 1926-1936 között a Moszkvában alakult Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének egyik vezetője, 1929-1935 között a Forradalmi Írók Nemzetközi Tanácsának tagja és a szervezet folyóiratának szerk.-je volt. 1926-tól magyarul és oroszul is írt, névtelenül hazakerült versei (Vörös Csepel, A harcban nem szabad megállni) mozgalmi népdallá váltak. 1938-ban koncepciós perben elítélték, 1944-ben szabadult. 1959-ben térhetett haza Mo.-ra, s ettől kezdve az orosz-m. irodalmi kapcsolatok ápolójavolt, mindkét nyelvre fordított. 1979-ben a Népek Barátsága Érdeméremmel jutalmazták. Fő műve az önéletrajzi ihletésű Fiezek-trilógia: Ficzek úr (először oroszul, Moszkva, 1936, Bp., 1966), Márton és barátai (Bp., 1959) és Más muzsika kell (Bp., 1963). – M. Folyik a pör (versek, Moszkva, 1930); A gyarmatok kiáltanak (versek, Moszkva-Leningrád, 1933); Petőfi (Ungvár, 1949); Néném kertje (versek, Bp., 1958); Jázmin utca (versek, Bp., 1960); Megtalálnak (versek, Bp., 1964); Vágyódunk utánad (versek, Bp., 1968); Villanások és villongások (versek, Bp., 1970); Hold iramlott, nap sütött (versek, Bp., 1972); Világotjárt sorok (viszszaemlékezések, Bp., 1973); Egy erős topolya (versek, Bp., 1974); Cseresznyefák (versek, Bp., 1978); Mi lesz holnap? (versek, Bp., 1979); Nagy hegyeknek ormán (önéletrajzi írások, Bp., 1979); Szólok az időhöz (visszaemlékezések, Bp., 1979); Esik a hó (versek, Bp., 1981); Visszatérek (versek Bp., 1983). – Irod. Önéletrajz (Új Írás, 1963. 8. sz.); Illés Béla: Pipafüst mellett... (Bp., 1967).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
