Horváth Béla
Horváth Béla (Borosjenő, 1927. ápr. 23. – Marosvásárhely, 1981. szept. 5.): romániai magyar színész, rendező, műfordító, Bisztrai Mária színésznő férje. 1950-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, melynek haláláig tagja maradt. 1959-1969-ben a Kolozsvári Állami Opera is foglalkoztatta színész-rendezőként. 1952-54-ben tanársegéd volt a marosvásárhelyi színiiskolában. Betegsége miatt 1978-ban visszavonult a színpadtól. Az Utunk, Igaz Szó, Dolgozó Nő s napilapok közölték cikkeit, karcolatait. Az Igazságban jelent meg Emlékszel? c. sorozata (1981), amelyben emlékiratszerűen örökítette meg a színipálya eseményeit. – F. sz. Tristan (Lope de Vega: A kertész kutyája); Figaro (Beaumarchais: Figaro házassága); Bicska Maxi (Brecht: Koldusopera); Petre Petrescu (Popovici: Hatalom és igazság); IV. Henrik (Pirandello: IV. Henrik); Higgins (Loewe: My Fair Lady). -I. r. Tersánszky: Kakukk Marci, Schaffer: Játék a sötétben, Gvadányi-Gaál-Méhes: A peleskei nótárius, Bornemisza Péter: Magyar Elektra, Shakespeare: Lóvátett lovagok, Everac: Az ötödik hattyú. – Irod. Marosi Ildikó: Beszélgetés H. B.-val (Utunk, 1967. 29. sz.), Banner Zoltán: H. B. halálára (Utunk, 1981. 37. sz.), Krizsán Zoltán:H. B. (Színjátszó személyek, Bukarest, 1982.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
