Horváth Sándor
Horváth Sándor (Nagyatád, 1884. aug. 6. – Székesfehérvár, 1956. márc. 4.): teólógus, filozófus, egyetemi tanár. 1903-ban belépett a domonkos rendbe, Grazban és a svájci Freiburgban teológiát és bölcsészetet tanult. 1913-ban avatták bölcsészdoktorrá. 1918-ig a grazi domonkos rendi főisk.-ban tanított, utána Rómában volt tanár. 1930-ban a svájci Freiburgban nevezték ki egy.-i tanárnak, ahol a Divus Thomas bölcseleti és teológiai folyóiratot is szerk. 1938-ban a bp.-i domonkos rendi bölcsészeti és teológiai főisk. tanára és ig.-ja lett. 1942–48-ban a bp.-í egy. hittudományi karán az alapvető dogmatika ny. r. tanára. A domonkos rendnek tartományfőnöke is volt. Számos teológiai és filozófiai művet írt. A tulajdonjog Aquinoi Szent Tamás alapján c., az 1920-as évek végén megjelent könyvében hangsúlyozta, hogy a tulajdonjog nem abszolút, csak „használati érték” jellegű, s elsősorban az emberiséget, a különböző közösségeket illeti meg a belőle fakadó haszon. – F. na. A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből (Bp., 1916); Aquinói Szent Tamás írói egyénisége (Bp., 1924); Aquinói Szent Tamás világnézete (Bp., 1924); Intuició és átélés (Bp., 1926); De virtute religionis (Róma, 1929). – Irod, Csefkő József: Nagy magyar szenttamáskövető (H. S.) (Bp., 1942).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
