Ilosvai Varga István
Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895. aug. 31. – Bp., 1978. dec. 18.): festő, érdemes művész (1968), kiváló művész (1974). 1913-ban a jogi egy.-re iratkozott be, s közben a bp.-i Iparrajzisk. esti tagozatán folytatott művészeti tanulmányokat. 1916-17-ben Kernstok Károly szabadisk.-jában Rippl Rónai József művészeti irányításával dolgozott. Tanulmányait 1917-től a Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede tanítványaként folytatta. Nyaranta a Nagybányai Művésztelep munkájába is bekapcsolódott. 1922-ben Kunhegyesen élt és dolgozott. 1924-26-ban Párizsban a Colarossi Ak.-t látogatta, megismerte az impresszionisták szabad ecsetkezelését és Cézanne, Van Gogh művészetét. 1926-ban Párizsból hazatére a nagybányai festők vonzáskörébe került. Első kiállítását 1928-ban, korábbi kunsági tájképeiből rendezte a Nemzeti Szalonban. Az 1930-as évek elején Szentendre és vidéke hozott megújulást tájképfestészetében, s 1934-ben véglegesen Szentendrén telepedett le. A modern törekvések felé irányuló, Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete (ÚME) köréhez csatlakozott 1935-ben. A táj és csendéletek mellett számos önarcképet festett ebben az időben (Önarckép ecsettel, 1933; Önarckép ecsettel és pipával, 1934). A 30-as években alakult ki sajátos stílusa, melyet a természeti elemek átszerkesztése, sötét színek (umbrák és okkerek), erőteljes kontúrok és széles ecsetkezelés jellemez. Második gyűjteményes kiállítását 1937-ben a Tamás Galériában rendezte meg. 1942-ben Medgyessy Ferenccel közösen állított ki a Műbarátban. Önálló kiállítása az Ernst Múzeumban volt (1958, 1967, 1975). Élete végéig magába zárkózottan, visszavonultan festett. Későbbi képei a hangsúlyozott szerkezetesség mellett oldottabbá, impresszionisztikusabbá váltak. Visszatérő témái a hétköznapi élet, a város és utcaképek, kisvárosi udvarok, a kompozíciókat kiegyensúlyozó emberalakok. Képeinek túlnyomó része a MNG-ban, továbbá a Szentendrei Ferenczy Múzeumban és magángyűjteményekben található. – F. m. Csendélet abrosszal (1932); Sárga emeletes ház (1934); Rab Ráby tér (1938); Önarckép piros háttérrel (1938); Fák között (1943); Molyhos birsek (1943); Lány a kapuban fiúkkal (1959); Szürkés falak (1965); Fehér önarckép (1972).– Irod. Elek Artur:I. V. I. (Újság, 1937. jan. 10.); Kárpáti Aurél:I. V. I. (Magyarország, 1942. ápr. 25.); Németh Lajos: 1967. okt. 20. kiállítási katalógus; Pogány Ö. Gábor: Ilosvai V. I. szentendrei kiállítása (Művészet, 1971. 1. sz.); Kampis Antal: I. V. I. (Bp., 1978); Csapó György: I. V. I. (Bp., 1980); Losonci Miklós: I. V. I. öröksége (Dunakanyar, 1983. 3. sz.); Pogány Ö. Gábor: A festő és a kisváros. I. V. I. emlékezete (Népszava, 1985. szept. 29.); Benedek Katalin: Megkésett emlékezés... megkésett sorok. I. V. I. (Művészet, 1990. 2. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
