Jánossy Lajos
Jánossy Lajos (Bp., 1912. márc. 2. – Bp., 1978. márc. 2.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1950), titkára (1955), főtitkárh. (1960), alelnöke (1961–73), elnökségi tagja (1973), Kossuth-díjas (1951), az MSZMP Központi Bizottságának tagja (1958). Lukács György nevelt fia. Felsőfokú tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte. 1934-től Berlinben, 1936-tól Londonban dolgozott, 1939-ben a manchesteri egy. munkatársa volt. Később a dublini Institute for Advenced Studies-ra hívták meg, melynek 1947-től tanára és a kozmikus sugárzással foglalkozó kutatócsoport vezetője volt. 1950-ben a m. kormány meghívására hazatért. Az ELTE tanárává nevezték ki, ugyanakkor a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) osztályvezetője, 1956-tól az intézet igazgatója, Ezzel egyidejűleg 1957-től az ELTE atomfizikai tanszékét is vezette 1970-ig. Ezután a KFKI tudományos tanácsadója és ig. tanácsának tagjaként dolgozott tovább. 1950-től 1969-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke. Tagja volt az MTA Fizikai Bizottságának, főszerk.-je a Magyar Fizikai Folyóiratnak és szerk. bizottsági tagja a Magyar Tudománynak, az Acta Physicának és a Foundation of Physicsnek. Tagjává választotta a dubnai atomkutató intézet tudományos tanácsa, a mongol, az NDK, a bolgár és az ír tudományos ak. 1966 óta a M. Bélyeggyűjtők Orsz. Szövetségének is elnöke volt. Fő kutatási területei a kozmikus sugárzás vizsgálata, a statisztika, a valószínűségszámítás, a kvantumelmélet, a relativitáselmélet, az elektrodinamika és optika voltak, emellett a fizika filozófiai kérdéseivel és a középisk.-i fizikaoktatás problémáival is foglalkozott. A kozmikus sugárzás problémakörét elsőként foglalta össze monográfiában, művét öt nyelvre fordították le. Nevéhez fűződik a Geiger–Müller-csöves koincidencia mérőműszer kifejlesztése és alkalmazása a szekunder kozmikus sugárzás mérésére. Heitlerrel közösen kidolgozta a kaszkádfolyamatok statisztikai elméletét. Elek Tiborral együtt foglalkozott a relativitáselmélet interpretációs kérdéseivel, s ezzel mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életben nagy vitát váltott ki. Igen sok optikai és kvantummechanikai mérést végzett, melyek részben méréselméleti, részben relativitás elméleti könyveihez adtak jó alapot. A KFKI-ban munkatársaival nagyon gyenge intenzitású fénynyalábokkal is sikerült interferenciajelenséget létrehoznia. A 20. sz.-i magyar fizika egyik legsokoldalúbb és egyik legtermékenyebb tudósa volt, melyet nagyszámú könyve és publikációja is jelez. Több középisk.-i és egy.-i tankönyve, segédkönyve is megjelent. Elnyerte az MTA Aranyérmét (1972). – F. m. Kozmikus sugárzás (angolul 1948, oroszul 1949, magyarul 1954, 1963, olaszul 1954, németül 1955, lengyelül 1956, bolgárul 1957); A relativitáselmélet fílozófiai problémái és gyakorlata (Bp., 1963); A mérési eredmények kiértékelésének elmélete és gyakorlata (angolul 1965, oroszul 1965, magyarul 1968); A valószínűségelmélet alapjai és néhány alkalmazása különös tekintettel mérési eredmények kiértékelésére (Bp., 1965, 1967); Relativitáselmélet és fizikai valóság (Bp., 1967, 1968, 1969; bolgár kiadás 1973); Fizika (I-III., egy. tankönyv; I. kiad. 1969-1971, 6. kiad., Bp., 1976-77); Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján (Bp., 1971, 1973; japán kiad. 1974); Vektorszámítás (Bp., 1973); Valószínűségszámítás (Bp., 1972); Szemléletes differenciálszámítás (Bp., 1974); Szemléletes integrálszámítás (Bp., 1977). – Irod. Hajduska István: J. L. (Fiz. Szle, 1968. 9. sz.); Tétényi Pál-Szabó Ferenc: Búcsú J. L.-tól (Fiz. Szle, 1978. 3. sz.); Nagy Károly: J. L. (Magy. Tud., 1978. 9. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
