Justus Pál
Justus Pál (Pécs, 1905. ápr. 7. – Temesvár, 1965. dec. 28.): társadalomtudományi író, költő, műfordító. Bolognában és Párizsban végezte bölcsészeti tanulmányait 1924–1927-ben. 1944-ig Bp.-en bank-, ill. magántisztviselő volt. 1944-ben Borba deportálták. 1945 után az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus c. lap szerk.-je, majd ogy.-i képviselő. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1955 végén szabadult, akkor rehabilitálták. Haláláig a Corvina Könyvkiadó felelős szerk.-je volt. A munkásmozgalombán 20 éves kora óta vett részt. Tevékenyen bekapcsolódott a Kassák Lajos vezetése alatt álló baloldali szocialista Munkakörbe. Számos közgazdasági és szociológiai tanulmánya jelent meg, sok politikai ismeretterjesztő füzetet írt. Verseinek tartalmában és formájában Kassák hatása érződik. Lefordította Shakespeare szonettjeit, fordított még Sartre, Weitling, Voltaire, Maupassant, Cocteau, Gorkij stb. műveiből. – F. m. Fekete ormok alatt (versek, Bp., 1925); Az utak éneke (versek, Bp., 1930); A szocializmus útja (Tanulmányok, Bp., 1945); A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete (Bp., 1946). – Irod. Nekrológ (Élet és Irod. 1966. 2. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
