Kádár Imre
Kádár Imre (Komárom, 1894. jan. 12. – Bp., 1972. nov. 13.): költő, író, szerkesztő, színigazgató, református teológiai tanár. Izsáky Margit férje. Bp.-en joghallgató volt (1911), majd a Keleti Ak.-n tanult. Részt vett a Galilei Kör munkájában. 1918 őszén csatlakozott az októberi őszirózsás forradalomhoz. 1919 őszén Kolozsvárott telepedett le. 1920-tól a Keleti Újság c. napilap főmunkatársa, közben a Napkelet (1920–22), A kulissza (1922–23) c. romániai magyar irodalmi és színházi lap szerk.-je, 1927-ben a Mai Világ c. hétfői lap, 1928-ban az egy évet megélt Erdélyi Hétfői Hírlap főszerk.-je. 1924-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadóvállalat egyik megalapítója volt. 1933–1940 között a kolozsvár-nagyváradi Magyar Színház ig.-rendezőjeként működött. Több román drámát fordított magyarra. 1940 után ref. teológiai kérdésekkel foglalkozott. 1944-ben áttelepedett Mo.-ra. 1948-ig a bp.-i rádió munkatársa, a román–m. kapcsolatokkal foglalkozott. 1950-től a ref. egyház egyetemes konventjében a külügyi és a sajtószervező munkát végezte, majd a bp.-i teológián tanár (1952); 1958-tól az új folyamban megindult Theológiai Szemle szerk.-je. Utolsó éveiben az egyházi kapcsolatokat ápoló Felekezettudományi Intézetet vezette. 1958-tól fővárosi tanácstag volt. – F. m. Arany őszentsége (versek, Komárom, 1912); Az idegen katona (dráma, Kolozsvár, 1922); A százegyedik (dráma, Kolozsvár, 1922); Bujdosó ének (versek, Kolozsvár, 1925); Nászrepülés (r., Kolozsvár, 1927); A fekete bárány (r., Kolozsvár, 1930); A havas balladái (műford. románból, Kolozsvár, 1932); A tudomány jégmezőiről Krisztus keresztjéhez (Nyíregyháza, 1942); Érdekből tértem át (Bp., 1946); Egyház az idők viharaiban (Bp., 1957). – Irod. Finta István: Itt hagyott minket K. I. (Reformátusok LapJa, 1972. 49. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
