Kahána Mózes
Kahána Mózes (Gyergyóbékás, 1897. nov. 26. – Bp., 1974. ápr. 11.): költő, író, József Attila-díjas (1968). Vándorfényképész fia. Békáson, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen járt iskolába. Első versei és cikkei a marosvásárhelyi Tükör-ben és a Má-ban jelentek meg álnéven (Gyergyai Zoltán, Joel Béla). Harcolt az I. vh.-ban. 1919-ben a csepeli vörösezred tagja. Bécsbe emigrált, írásait Térítő Pál néven közölte. Komját Aladár ajánlásával lépett be a KMP-be, vele együtt alapította az Egység c. folyóiratot. 1922-ben Marosvásárhelyre költözött. Térítő álnéven jelent meg 1923-ban a Mozgalom c. kötete. Az illegális Román Kommunista Párt tagja lett. 1926-ban mozgalmi munkája miatt két évi börtönre ítélték. A börtönből szökni próbált, de rálőttek, fél lábát elvesztette. 1929-től Berlinben és Párizsban élt. Itt írt könyvei közül legjelentősebb a Taktika (1933). Mikor 1937-ben visszatért Romániába, munkatársa lett a Korunk-nak, több műve románul jelent meg. Legkiemelkedőbb a Hat nap és a hetedik 1940-ben. 1941-ben a SZU-ba költözött, itt regényeken kívül magyar-orosz szótárt is szerkesztett. 1969-ben végleg Magyarországon telepedett le. Itt írta önéletrajzi regény-ciklusát: Íratlan könyvek könyve (Bp., 1969); A boldog élet könyve (Bp., 1973); Sóvárgások könyve (Bp., 1973). – Publicisztikai írásai, visszaemlékezései Szaniszló Kovács Gábor válogatásában, Szántó Kovács András utószavával Nagy időnek kis embere címmel, 1977-ben jelent meg. Irod. Botka Ferenc: Az internacionalizmus írója és harcosa (Élet és Irodalom, 1967. 47. sz.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
