Lackner Kristóf
Lackner Kristóf (Sopron, 1571. nov. 19. – Sopron, 1631. dec. 29.): humanista jogtudós. Városi polgár, aranyműves fia volt, s ifjan maga is kitanulta az ötvösséget. Ezután jogi képzettséget szerzett a paduai egy.-en. Tanulmányai befejezése után szülővárosa közügyeinek az intézésében vett részt, 1613-tól polgármesterként. Sopron képviseletében többször járt az udvarnál és a m. ogy.-eken. Egész munkásságán érezhető az újsztoikus eszmevilág. A m. államtudományi irodalom egyik korai képviselője. Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, 1615; Maiestatis Hungariae Aquila, 1617) az Illésházyék támogatásával trónra került II. Mátyás biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. II. Mátyástól nemességet kapott. Cura Regia… (1616) c. művében drámai dialógus keretében fejtette ki a helyes kormányzásról s az uralkodó neveléséről szóló nézeteit. Több latin nyelvű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta. A helyes nevelés elveiről szóló művéért Bocatius János kassai költő versben köszöntötte. Több művét saját metszeteivel díszítette. Alapítója volt a soproni humanista tudósok társaságának. Vagyonát, gyermekek híján, szülővárosára hagyta, török fogságba esett rabok kiszabadítása, szegény árva lányok kiházasítása és ösztöndíjak fedezése céljából. – Irod. Payr Sándor: Emlékezés Doktor L. K.-ról (Sopron, 1932); Angyal Endre: L. K. és a barokk humanizmus kezdetei (Soproni Szle, 1944); Kovács József L. K. felett tartott gyászbeszéd és temetésének számadása (Soproni Szle, 1965. 2, sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
