Lázár István
Lázár István (Gyergyószentmiklós, 1881. aug. 6. – Bp., 1936. máj. 28.): író, költő, forgatókönyvíró. A bp.-i egy.-en jogot végzett, utána a rendőrség szolgálatába lépett. Szerk. a Magyar Világ c. irodalmi és kritikai képes folyóiratot, melynek Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is munkatársa volt. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak (1922). Kémtörténeteket, háborús regényeket, kalandos utópiákat, némafilm-forgatókönyveket írt, írásai nagyobbrészt a Pesti Hírlapban jelentek meg. Egy időben népszerűek voltak az ókori K-en, a Biblia országaiban, a pogány m. világban játszódó konzervatív stílusú és előadású regényei. – F. m. Dalok egy aranyhajú leányról (versek, Bp., 1903); Sátán (r., Bp., 1910); Vihar (r., Bp., 1910); A levélszekrény (Bp., 1918); Hunor és Magor (r., Bp., 1918); Aranykapuk városa, Az elsüllyedt Atlantis regénye (Bp., 1927); Szent Gellért (r., Bp., 1930); Omlik az udvarház (erdélyi emlékek, Bp., 1931). Forgatókönyvei: Makkhetes (1916), Nőstényfarkas (1918), Karenina Anna (1918), A nap lelke (1920 – 21), A rög (1920), Szép Ilonka (1920), Gyimesi vadvirág (1921), Mária nővér (néma változat, 1929).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
