Lengyel Béla
Lengyel Béla (Bp., 1940. dec. 25. – Bp., 1990. márc. 11.): vegyész, egyetemi adjunktus, a kémiai tudományok kandidátusa (1974). Bp.-en végzett középisk. tanulmányai után 1958-ban felvették az ELTE Természettudományi Karának vegyész szakára. Vegyészi diplomáját 1963-ban szerezte meg. Utána 1963. júl. 1-jén a Veszprémi Vegyipari Egy. fizikai kémiai tanszékére került, ahol adjunktusként működött. Kutatási területe kezdetben az elektródfolyamatok kinetikájának vizsgálata különös tekintettel a váltóáram elektrokémiai hatásaira. Ebben a témakörben készítette egyetemi doktori disszertációját, 1965-ben a Veszprémi Vegyipari Egy.-en műszaki doktor lett. Ugyanitt szerezte meg a kandidátusi fokozatot 1974-ben. Oktató munkája során előadásokat, szemináriumokat, laboratóriumi gyakorlatokat tervezett az érdeklődő szakmérnököknek, vegyész hallgatóknak. Fő kutatási területe a fémek korróziós jellemzői és a korróziós védelem. Témaköreiből számos tudományos közleményt írt, több bel- és külföldi előadást tartott. Az MTA Elektrokémiai Munkabizottságának megalakulása óta, a Magy. Kémikusok Egyesületében a Korróziós Szakosztály Vezetőségének 1966 óta tagja. – M. Mérési módszer és berendezése az ellenállás polarizációs automatikus kiküszöbölésére (kandidátusi disszertáció, 1974).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
