Lőw Immánuel
Lőw Immánuel (Szeged, 1854. jan. 20. – Bp., 1944. júl. 19.): főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író, ~ Lipót fia. Egy.-i és teológiai tanulmányait Berlinben végezte. 1878-ban választotta főrabbijává a szegedi zsidó hitközség Az 1919-ben föllépett a fehérterror ellen, ezért 1921-ben pert indítottak ellene. Sémi filológiai dolgozataival, hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. A m. irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János, Deák Ferenc, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Vörösmarty Mihály) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek Énekét, 1927-től a felsőház tagja volt. A fasiszták 90 éves kora ellenére deportálták. – F. m. Aramäische Pflanzennamen (Leipzig, 1881); A szegedi zsidók 1785 – 1885 (Kulinyi Zsigmonddal, Szeged, 1885); Die Flora der Juden (Wien – Leipzig, 1926 – 34). – Irod. Scheiber Sándor: L. I. (Bp., 1947); Scheiber Sándor: Kálmány Lajos leveleiből L. I.-hez (Bp., 1947); Eugen Frenkel: Bibliographie der Schriften I. L.-s. Semitic Studies in Memory of I. L. (műveinek teljes bibliográfiájával, Bp., 1947).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
