Mikola Sándor
Mikola Sándor (Péterhegy, 1871. ápr. 16. – Nagykanizsa, 1945. okt. 1.): matematika-fizikatanár, a kísérleti fizika gyakorlati oktatásának úttörője, az MTA tagja (l. 1921, r. 1942). A bp.-i tudományegy. elvégzése után egy évig Eötvös Loránd mellett gyakornok, 1897-től 1935-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i ev. gimn. tanára, 1928-tól ig.-ja. Kiváló tudós és pedagógus volt. Tudományos munkássága főként a hangtanra és a dielektrikumok fizikájára terjedt ki. Behatóan foglalkozott a fizika ismeretelméleti kérdéseivel. Mint tanár tanítványait elsősorban önálló gondolkodásra nevelte. 1907-ben bevezette a tanulók laboratóriumi fizikai gyakorlatait, és a hozzá szükséges eszközöket gyakran saját maga készítette el. Kiváló embereket nevelt. Többek között tanítványa volt Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus. Nevét kísérleti eszközei közül az egyenletes mozgás kimutatására szolgáló Mikola-cső őrzi. Az Eötvös Loránt Fizikai Társulat 1961-ben emlékére a fizikatanítás előmozdítása érdekében Mikola Sándor-emlékdíjat alapított. – F. m. A physikai alapfogalmak kialakulása (Bp., 1911); A függvények és az infinitezimális számítások elemei (Rátz Lászlóval, Bp., 1914); .A fizika-gondolatvilága (Bp:, 1933); A fizikai megismerés alapjai (Bp., 1941). – Irod. Vermes Miklós: M. S. (Fiz. Szle. 1961.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
