Neugebauer Tibor
Neugebauer Tibor (Bp., 1904. máj. 30. – Bp., 1977. jan. 8.): fizikus, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1950). Matematika–fizika szakos tanári oklevelét a bp.-i tudományegy.-en szerezte (1928). Ugyanitt az elméleti fizika tanszékén tanársegéd volt 1930-tól 1940-ig. 1931-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1935-ben magántanárrá habilitálták. A bp.-i műszaki egy. könyvtárában dolgozott 1942-től 1950-ig. 1950-ben docenssé, 1953-ban egy.-i tanárrá nevezték ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) elméleti fizikai tanszészékére; itt dolgozott nyugdíjazásáig (1974). Fő kutatási területe a szilárdtestfizika és a molekulafizika problémái. Foglalkozott a vírusok reprodukciójának molekuláris alapjaival, a szupravezetéssel, kifejtette a nemlineáris optika lehetőségeit. 1945 után ő volt az első fizikatankönyv szerzője. Számos szak- és ismeretterjesztő cikket írt. Tudományos munkásságát akadémiai díjjal ismerték el (1964). – F. m. A Kerr-effektus elmélete a hullámmechanika alapján (Bp., 1931); A hidromolekulák rezgésfrekvenciáinak kiszámítása (Bp. 1937); Elektrodinamika és optika (Novobátzky Károllyal, Bp., 1951); Válogatott fejezetek a ferromágnesség köréből (Bp., 1958). Zu der quantenmechanischen Theorie des Kugelblitzes (Bp., 1975). – Irod. Nagy Károly–Marx György: Búcsú N. T.-tól (Fizikai Szle, 1977. 3. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
