Obál Béla
Obál Béla (Vashidegkút, 1882. máj. 17. – Bécs, 1951. júl. 25.): történetíró, ev. teológiai akadémiai tanár, újságíró. Teológiai tanulmányait 1901-1905 között az eperjesi ev. teológiai ak.-n végezte. 1905-07-ben a hallei egy.-en tanult. 1907-1918 között az eperjesi ev. teológiai ak.-n az egyháztörténet rk. tanára. 1918 őszén kormánybiztos, majd főispán, a Tanácsköztársaság idején a bp.-i tudományegy. tanára. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, történeti kutatásokkal foglalkozott, 1945 után Sopronban élt, majd visszatért Bécsbe. Közép- és újkori magyar történelemmel foglalkozott. – F. m. Franz Rákoczi II, und sein Freiheitskampf (Halle, 1907); Hungarica Vitebergensia (Halle, 1909); Die Religionspolitik in Ungarn während der Regierung Leopold I. (Halle, 1910); Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914); Der Kongress von Visegrád in Ungarn vom Jahre 1335 und seine Bedeutung für heute (Wien, 1936).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
