Pásztor János
Pásztor János (Gyoma, 1881. jan. 29. – Bp., 1945. jan. 7.): szobrász, az akadémizmus képviselője. Az Iparművészeti Isk.-n Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1903-ban ösztöndíjjal beiratkozott a párizsi Julian Ak.-ra. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. Itt mintázta Búcsúzkodás c. szobrát, mely a népi tárgyú zsánerszobrászat jellegzetes darabja. 1910-ben Bp.-re költözött. Gyűjteményes kiállításai voltak 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban. 1920-ban állami kis aranyérmet, 1922-ben nagy aranyérmet, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját nyerte. Bombatámadás áldozata lett. Mintázott női aktszobrokat (Elűtzött, Primavera stb.), portrékat (Beethoven, Munkácsy), síremléket (Bartha Károly). 1930 – 40 között számos emlékművet készített (Gvadányi, Csokonai stb.), melyek közül kiemelkedik a Bécsi kapu téri Kazinczy-emlékmű nemesen formált nőalakja. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrában (Bp., Kossuth tér) az akadémikus emlékműszobrászat barokkos tendenciája helyett klasszicizáló törekvések érvényesülnek. – Irod. Gerő Ödön: P. J. (Az Orsz. Magy. Képzőműv. Társ. Évk. 1930); Ybl Ervin: P. J. új szobrai (Magy. Művészet, 1938, XIV.); Nagy Zoltán: P. J. (Szépművészet, 1941. II.); M. Heil Olga: In memoriam P. J. (Művészet, 1965. 10. sz.); d. m.: Egy művész, akit nem búcsúztatott nekrológ. P. J. halálának 20 évfordulójára (Magy. Nemzet, 1965. 22. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
