Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. okt. 10. – Bp., 1927. ápr. 2.): r. k. püspök, egyházi szónok és író, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909, r. 1920). 1881-ben szentelték pappá. 1884-ben Esztergomban a teológia, 1904-től a bp.-i egy.-en a dogmatika tanára. 1905-től székesfehérvári püspök. A mo.-i keresztényszocialista mozgalom egyik vezetője. Az ő nevéhez fűződik 1903-ban az első keresztényszocialista szervezetek megalapítása. 1916-ban javaslatot tett a hadviseltek földdel való jutalmazására. 1919-ben a székesfehérvári mozgalom vezére. 1920 – 22-ben ogy.-i képviselő, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának elnöke. Hittudományi munkáiban a hagyományos neotomizmust a bergsonizmus irracionális elemeivel ötvözte, ami kihívta maga ellen az egyház kritikáját. A Kisfaludy Társ. tagja (1926). A szószéken kapott agyvérzés következtében halt meg. – M. Prohászka Ottokár összes műrvei (Sajtó alá rendezte Schütz Antal I – XXV., Bp., 1928 – 29). – Irod. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, P. (Bp., 1928); Schütz Antal: P. O. (Bpesti Szle, 1937); Balázs Béla. A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején (Századok, 1950. 1 – 4. sz.); A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza 1919 – 1930 (Szerk: Balázs Béla. Bp., 1953): Galántai József: Egyház és politika 1890 – 1918 (Bp., 1960); Kéri Elemér: Régi eszmék „modern” köpenyben. P. O. társadalomszemléletéről (Világosság, 1963. 3. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
