Radnai Miklós
Radnai Miklós (Bp., 1892. jan. 1. – Bp., 1935. nov. 4.): zeneszerző, az Operaház igazgatója. A bp.-i Zeneisk.-n. zeneszerzésben Koessler János, majd Herzfeld Viktor tanítványa, utóbb Münchenben Felix Mottlnál folytatta tanulmányait. 1912-től a bp.-i Fodor Zeneisk.-ban tanított. 1919-től operaházi kinevezéséig a Zeneművészeti Főisk. zeneelmélet-tanára volt. 1925-ben válságos körülmények között vette át a bp.-i Operaház igazgatását, melyet haláláig vezetett. Igazgatásának évei az Operaház történetének egyik legfényesebb korszakát jelentették. Ő tűzette műsorra Debussy Pelléas és Melisande (1926), Verdi Falstaff (1927) c. művét ós felkarolta az új m. színpadi zeneműveket (Kodály Zoltán: Háry János, 1926; Székelyfonó, 1932). 1924 előtt egy ideig a Szózatnál, majd a Nemzeti Újságnál működött mint zenekritikus. – F. m. Zenekari művek: Suite symphonique (1912); Mese (szimfonikus zenekép, 1915); Orbán vitéz (szimfonikus költemény, 1919); Magyarok szimfóniája (1921); Öt vers (1924); Rapszódia (1932); színpadi művek: Az infánsnő születésnapja (táncjáték, 1918); Az egyszeri szerelmesek (vígopera, 1926); kamarazene, zongoraművek, dalok. Írásai: A moduláció elméleti és gyakorlati kézikönyve (Bp., 1918); Összhangzattan (Bp., 1924). – Irod. Vadas György: R. M. (A Zene, 1927 – 28. 12. sz.); Gaál Endre: Emlékezés R. M.-ra (A Zene, 1941 – 42. 11. az.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
