Stráner Vilmos
Stráner Vilmos (Sopron, 1866. ápr. 8. – Sopron, 1932. febr. 4.): evangélikus pap, teológus, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait a soproni ev. teológiai főisk.-n (1885-88) és a tübingeni egy.-en (1888-89) végezte, 1889-ben avatták lelkésszé. 1889-től ev. segédlelkész, majd lelkész Pinkafőn, 1905-08-ban vezető lelkész Kőszegen, 1908-tól 1923-ig a soproni ev. teológiai ak. tanára, 1919-23-ban ig.-ja. 1923-tól a pécsi tudományegy. soproni ev. hittudományi karán a gyakorlati teológia ny. r. tanára, 1923-26-ban a kar dékánja, 1926-28-ban prodékánja. 1929-ben a debrecei tudományegy. teológiai t. doktora lett. Főként a gyakorlati teológia elvi kérdéseivel, a belmisszió fogalmi problémáival és a tanszabadság történetével foglalkozott. Verseket is írt. 1912-ben megalapította az Evangélikus Egyházi Élet c. egyházi lapot, melynek 1918-ig főszerk.-je volt. 1919-26-ban a Tapolcai Újság, 1921-23-ban a debreceni Tiszántúli Hírlap, 1925-27-ben a debreceni Hajdúföld munkatársa. – F. m. A szentírás jelentősége és kezelése a gyakorlati teológia minden ágában (Sopron, A tanszabadság a hazai protestáns főiskolában a reformációtól napjainkig (Felsőőr, 1910); A Biblia az élet könyve (Szentgotthárd, 1911); Lelki fegyver (Sopron, 1916); Az ágostai hitvallás és az evangélikus istentisztelet (Hitvallás és tudomány, Sopron, 1930).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
