Sváiczer Gábor, Svájczer
Sváiczer Gábor, Svájczer (Kassa, 1784 – Nagybánya, 1845. aug. 24.): bányamérnök. Tanulmányait 1804-től a selmecbányai ak.-n,. majd külföldi bánya- és kohóvállalatoknál folytatta. Működését Szomolnokon kezdte, majd kutatásai alapján újból üzembe helyezte a felhagyott aranyidai nemesfémbányákat. Sikeres működése alapján bízták meg a válságos helyzetbe jutott Nagybánya környéki állami bányák, kohók és pénzverő vezetésével. Miután a bányászatot itt is újjáteremtette, 1834-ben a selmecbányai kamaragrófság vezetésével bízták meg. Újfeltárásokkal, a kohók üzemének javításával, több technikai újítással kerületét újjászervezte és ismét jövedelmezővé tette. Valószínűleg a körmöcbányai Ferdinánd altáró kihajtásáért (1839) kapta a kir.-tól azt az ezüst díszbányabárdot, amelyet a soproni Bányászati Múz. őriz. 1845-ben vonult nyugalomba. – Irod. Kovács Lajos: S. G. (Társalkodó, 1845); Faller Gusztáv: A selmeczi m. kir. Bányász és Erdész Akadémia évszázados fennállásának emlékkönyve, 1770 – 1870 (Selmec, 1871); Faller Jenő: S. G. bányamérnök, selmeci főkamaragróf bányászbárdja (Bány. és Koh. L. 1963); Fazék Gyula: Megemlékezés S. G. bányamérnökről, az első magyar főkamaragrófról (Bány. L. 1964).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
