Szalay László
Szalay László (Buda, 1813. ápr. 18. – Salzburg, 1864. júl. 17.): történetíró, reformpolitikus, az MTA tagja (l- 1836, r. 1838) és főtitkára (1861). ~ Ágoston öccse. A pesti egy. jogi és bölcsészeti karát végezte, Horvát István tanítványa volt, Eötvös József baráti köréhez tartozott. Tanulmányai után joggyakornok Kölcsey Ferencnél. 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett, ügyvédi gyakorlatot azonban nem folytatott, hanem tudományos, államelméleti munkával foglalkozott. 1836 – 39-ben külföldi tanulmányúton volt (Ausztria, Németo., Belgium, Franciao., Svájc, Anglia) és ennek során tanulmányozta a külföldi polgári jogintézményeket. Közben az MTA levéltárnoka és 1837-ben megalapította az első m. időszakos jogi kiadványt (Themis), amelynek nagy részét ő is írta. 1840-ben a büntetőtörvénykönyv kidolgozására kiküldött orsz. választmány jegyzője, nagy szerepe volt a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdtszék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás stb.). 1840-ben Eötvös Józseffel és Lukács Móriccal szerk. a Budapesti – Szemlét. Az 1843 – 44-i ogy.-en Korpona követe. Eötvössel a reformellenzék centralista csoportjának tagja. 1844 – 45-ben Kossuth helyett átvette a Pesti Hírlap szerkesztését. Jogbölcseleti munkáiban, elsősorban a kodifikációról írott tanulmányaiban felfogását a hegeli filozófiára alapította, magát a Hegel-tanítvány Eduard Gans berlini jogtanár tanítványának vallva. Irodalmi tevékenységével a centralisták egyik elméleti vezetője volt, s tevékenységük nagyban előkészítette az új polgári rendszer, a 48- as törvényhozás elméleti alapjait. 1848-ban a kodifikációs osztály élére került Deák Ferenc min.-ában. 1848 nyarán a frankfurti birodalmi gyűlésen, majd Londonban és Párizsban képviselte a m. kormányt. A szabadságharc után 1855-ig Svájcban maradt és Mo. történetén dolgozott. 1861-ben Pest város ogy.-i képviselője. A Kisfaludy Társ. tagja (1837). Kiadta Verancsics Antal összes munkáit (I – XII., Pest, 1857 – 75 a végét Wenzel Gusztáv), Bethlen Miklós Önéletírását (Magy. Tört. Emlékek, II – III., 1858 – 60), Kemény Jánosét (1865) és Károlyi Sándorét (I – II., 1865). Leveleit kiadta Szalay Gábor (Bp., 1913). – F. m. A büntető eljárásról (Pest, 1841); Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846, 1850, az MTA nagyjutalmát kapta 1847-ben); Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849); Magyarorszdg története (I – IV., Lipcse; 1852 – 1854. Az MTA nagyjutalmát kapta 1855-ben, V–VI., Pest, 1857 – 1859, az MTA nagyjutalmát kapta 1861-ben); Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859); I. Erdély és a porta, 1567 – 1578 (Pest, 1860); A horvát kérdéshez (Pest, 1861); Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861); II. Rákóczi Ferenc bujdosása (Pest, 1864); Galántai gr. Esterházy Miklós, Magyarország nádora, 1582 – 1626. (I – III., Pest, 1863 – 1870 névtelenül). – Irod. Eötvös Loránd: Sz. L. (MTA Emlékbeszédek, XVI.); Szalay Gábor: Sz. L.-ról (Bpesti Szle, 1913); Angyal Dávid: Sz. L. (Bpesti Szle, 1914); Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek (Bp., 1882); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (Bp., 1955): Nagy Lajos: Sz. L. és a magyar büntető eljárásjog (Állam és Jogtud. 1964. 4. sz.); Pamlényi Ervin: Sz. L. Magyarország története (MTA Társadalomtört. Tud. Oszt. Közl. 1964. 1-a. sz.); Nizsalovszky Endre: Sz. L. kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sioni epizód (Állam és Jogtud. 1964. 2. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
