Toldalagi Pál
Toldalagi Pál (Kolozsvár, 1914. jan. 7. – Bp., 1976. ápr. 15.): költő. Bp.-en az egy. jogtudományi karára iratkozott be, de tanulmányait abbahagyva tisztviselő lett. Első versei a Pesti Naplóban és az Életben 1934-ben, majd a Nyugatban, a Magyar Csillagban és az Erdélyi Helikonban jelentek meg, első verseskötete, a Hajnali versenyfutás 1936-ban. A Vigília és az Ezüstkor c. folyóirat köréhez tartozott. A Végítélet ablaka c. verseskötete 1948-ban jelent meg. Ezután kilenc évig hallgatásra kényszerült. Az Írószövetségből kizárták. Ebben az időben az Elektromos Műveknél volt tisztviselő. 1957-ben jelentkezett újra válogatott verseivel. Szitáló évek (Bp., 1957) c. kötete a magányban töltött időkről adott vallomást. – M. Ím, üdvözöllek (versek, Bp., 1940); Szárnyalás (Bp., 1965); Valamilyen éden felé (versek, Bp., 1968); Igézet és valóság (versek, Bp., 1971); A visszahívott tenger (Bp., 1973); Napló (versek, Bp., 1974); Ámulattól a döbbenetig (versek, Bp., 1976); Zord labdajáték (versek, Bp., 1976). – Irod. Radnóti Miklós: Ím, üdvözöllek (Nyugat, Próza, Bp., 1971); Sőtér István: T. P. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Rónay György: Szárnyalás (Olvasás közben, Bp., 1971); Rónay László: A költészet Nemecsekje (Hűséges sáfárok, Bp., 1975); Thurzó Gábor: T. P. (Élet és Irod., 1976. 16. sz.). – Szi. Károlyi Amy: Három sóhaj T. P.-ért (vers, Magy. Nemzet, 1976. szept. 12.); Rónay György: Sarastro temetése. T. P. emlékének (vers, Új Írás, 1977. 4. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
