Tömörkény István, Steingassner
Tömörkény István, Steingassner (Cegléd, 1866. dec. 21. – Szeged, 1917. ápr. 24.): író. 1882 – 85-ben gyógyszerészgyakornok volt Szegeden. Miután megszerezte gyógyszerészi oklevelét, Kisteleken, majd Szegeden volt gyógyszerész. 1886-ban a Szegedi Híradó munkatársa lett. 1889 – 92 közt Boszniában, Szegeden, majd Bécsben teljesített katonai szolgálatot. 1892-től a Szegedi Napló munkatársa. 1897-ben Mikszáth Kálmán mint külső munkatársat az Országos Hírlaphoz szerződtette. 1899-től a szegedi Somogyi Könyvtár és Városi Múz. könyvtárosa. Főnökével részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban és a szegedi népélet kivesző darabjaiból értékes gyűjteményt állított össze. 1904- től haláláig a könyvtár ig.-ja. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak (1906). Első könyve Szegedi parasztok és egyéb urak címmel 1893-ban jelent meg, ezt követte a Jegenyék alatt c. kötete, amely országos hírt szerzett neki. Ettől kezdve írásait mindvégig rendszeresen közölték a szegedi és bp.-i lapok (Budapesti Napló, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Országos Hírlap). Novellákon kívül régészeti és néprajzi cikkeket is írt és több ezer tájszót gyűjtött össze. A Szeged környéki népélet sajátos hangú, kiváló ábrázolója. A rövid műfajokat kedvelte. Az alföldi szegénység, kubikosok, tiszai hajósok, halászok életéről rajzolt vonzó, mély együttérzésről tanúskodó képet. A paraszti élet minden mozzanatát, környezetének minden részletét alaposan ismerte. Nem volt szocialista, de mélyen szociális érzésű író, szociális igazságot követelt hősei számára a valóság művészien igaz ábrázolásával. – F. m. Jegenyék alatt (Szeged, 1897); Vízenjárók és kétkezi munkások (Szeged, 1902); Gerendás szobákból (Bp. 1904); Förgeteg János, mint közerő és más elbeszélések (Bp., 1905); Különféle magyarok meg egyéb népek (Bp., 1907); Napos tájak (Bp., 1908); Homokos világ (Bp., 1910); Ne engedjük a madarat … (Bp., 1911); Bazsarózsák (Bp., 1912); Egyszerű emberek (Bp., 1914); Népek az ország használatában (Bp., 1917, posztumusz kötet); Válogatott elbeszélései (Bp., 1960). – Irod. Schöpflin Aladár: T. I. (Nyugat, 1913); Móra Ferenc: T. I. (Archaeol. Ért. 1917); Ortutay Gyula: T. I. (Szeged, 1934); Juhász Gyula: T. I. élete és művei (Szeged, 1941); Krúdy Gyula: Írói arcképek (II., Bp., 1957); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (II., Bp., 1958); Ortutay Gyula: T. I. (Írók, népek, századok. Bp., 1960); Kispéter András: T. I. (Bp., 1964); Csathó Kálmán: T. I. (Írótársak között. Bp., 1965); Péter László: Tévedések T. körül (Dél-Magyarország, 1966. 304. sz.); Ortutay Gyula: T. I. emlékezete (Népszabadság, 1966. 300. sz.); Erdei Ferenc: T. I.-ról (Magy. Nemzet, 1966. 96. sz.). – Szi. Juhász Gyula: T. utcáján (vers, 1918); Juhász Gyula: T. asztalánál (vers, 1921).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
