Varga Ottó
Varga Ottó (Szepetnek, 1909. nov. 22. – Bp., 1969. jún. 14.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1950, r. 1965), Kossuth-díjas (1952). Egy.-i tanulmányait a bécsi műegy.-en kezdte 1928-ban, 1928–1933 között a prágai egy. rendes és a prágai műegy. rendkívüli hallgatója volt. 1933-ban matematika-ábrázológeometria szakos középisk. tanári oklevelet szerzett, 1933-ban matematikából doktorált. 1934–35-ben a hamburgi egy.-en ösztöndíjasként W. Blaschke mellett dolgozott, majd a prágai egy. matematikai intézetében lett gyakornok, ahol 1937-ben magántanárrá habilitálták. Prága német megszállásakor (1939) nehézségei támadtak, mert tanítómesterével, L. Berwald professzorral továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn. Mo.-ra jött. A kolozsvári tudományegy.-en kapott intézeti tanári kinevezést. 1942-től a debreceni tudományegy. matematikai intézetében ugyancsak intézeti tanár, és a kolozsvári tudományegy. magántanárává habilitálta. 1944-ben elnyerte az Eötvös Loránd Matematikai Társulat Kőnig Gyula-jutalomdíját, 1947-ben a debreceni tudományegyetem bölcsészkarára ny. rk. 1948-ban ny. r. tanárrá nevezték ki. 1958-tól 1967-ig az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. (ÉKME) matematikai tanszékén tanszékvezető tanár. 1967-ben az MTA Matematikai Kutató Intézetébe került, ahol tudományos főmunkatársként a differenciálgeometriai csoportot vezette. 1949-ben Rényi Alfréddal és Szele Tiborral megalapította a Publicationes Mathematicae c. nemzetközi folyóiratot. – Fő kutatási területe a differenciálgeometria volt. 57 publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Nevéhez fűződik a Finsler-geometria Cartan-féle megalapozásának új levezetése és részletes kifejtése. Jelentősek eredményei, melyeket a Balschke-féle integrálgeometriában ért el. Ezeket alkalmazta a Finsler-geometriára és a geometriai optikára. 1947-ban a zürichi egy.-en tartott előadásokat, 1949-ben a prágai Károly Egy. 600 éves jubileumán ő képviselte a KLTE-t. 1954-ben mint az MTA küldötte részt vett és előadást tartott a berlini Riemann-ünnepségeken. Számos nemzetközi kongresszuson ismertette differenciálgeometriai kutatásait. – F. m. Integralgeometrie (Rev. Mat. Hispano-Americane, 1935); Integralgeometrie (Mathematica, 1936); Integralgeometrie (Mathematische Zeitschr., 1936); Beiträge zur Theorie der Finslerschen Räume und der affinzusammenhängenden Räume von Linienelementen (Lotos, 1936); Integralgeometrie (Mathematische Zeitschr., 1937); Az integrálgeometria alkalmazásai a geometriai optikában (MTA III. Oszt. Közl., 1951); Zur Herleitung des invarianten Differentials in Finslerschen Räumen (Monatshefte für Math. Phys., 1941); Eine geometrische Charakterisierung der Finslerschen Räume skalarer und konstanter Krümmung (Acta Math. Acad. Sci, Hung., 1951); Über die Zerlegbarkeit der Finslerschen Räumen (Acta Math. Acad. Sci. Hung., 1960). – Irod. Rapcsák András: V. O. (Matem. L., 1970. 1–2. sz.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
